Van-e kezdet és vég? Vagy minden csak körforgás? Vagy mindkettő egyszerre?
Az általunk ismert világ minden egyes része egy távolodó körmozgásból áll. Spirális, kifelé tölcséresedő mozgásból. 3 erő hat mindenre. Az egyik az a gravitáció, ami minden igyekszik egy központ körül tartani, a másik a tehetetlenségi erő, ami a forgó mozgásban igyekszik ellentétesen hatni a gravitációra. Centripetális és centrifugális erő. A harmadik erő, ami a mozgást adja. Minden ebből épül fel, az univezumtól a tulipán pirosságáig. A bolygók keringenek a nap körül, közben távolodnak tőle, és megállíthatatlanul távolodnak a többi naprendszertől (ezért tágul az univerzum). Ugyanez játszódik le egy atom belsejében is, csak kisebbek a méretek.
Mikor meghallunk egy hangot, az sem más, mint rezgés. Az iskolában lerajzolják nekünk hullám alakban. Egy vonal, ami hullámzik. A valóságban ez a hullám nem 2 dimenziós, hanem mint egy rugó, körbe jár, és közben szélesedik, vagy szűkül, attól függően, hogy milyen erő hat rá. Ezért van az, hogy ha egy autó elmegy mellettünk és közben dudál, minél közelebb van, annál magasabb hangot hallunk, és minél messzebb, annál mélyebbet. A tölcsér alakú hullám pillanatnyi részét halljuk, és az általunk hallott hang attól függ, hogy ebben a tölcsérben a hullámok milyen magasak. Ugyanez játszódik le akkor is, ha színeket látunk, csak ebben az esetben a visszaverődött hullámokat látjuk, a szemünk azt érzékeli, és az agyunk hozzárendel egy színt. Ezek a színek a valóságban nem léteznek, ezek csupán különböző amplitúdójú rezgések.
Minden csak rezgés. A nap reggel felkel, délben eléri a csúcsát, este lemegy. Másnap kezdődik elölről, de nem ugyanaz a nap kezdődik, hanem egy új, mert a spirális mozgáshoz tartozik egy egyenes irányú mozgás, az idő. Ezek a hullámok összefüggésben vannak egymással. Nézzük meg, miért 24 óra egy nap. Csak. Mert valaki így találta ki. És miért 12 hónap egy év? Hasonlítsuk össze, az óra számlapját a hónapokkal. 2 órányi időtartamot helyettesítsünk be egy egy hónappal, és nézzük meg, az ember és a természet életciklusa mennyire egyezik meg. Január a természetben nagyjából egyezik az embernél éjféltől hajnal 2-ig tartó időszakkal. A természet március-április környékén kezd éledezni, ami ha a nap óráit nézzük, reggel 6 és 8 óra. A nyár, az év legtermelékenyebb időszaka, amikor kezd beérni a tavaszi munka, az a 6.-7.-8. hónap, vagyis 12-14-16 óra. Október-november tájékára elérkezik a természet életében az este. Ez 20-22 órának felel meg. Tehát egy év nem más, mint egy napnak, egy rezgésnek a későbbi változata, ami az idő előrehaladtával kitágult. Minden és mindenki ezekből a hullámokból áll, ez a létezésének az alapja.
Mi kell ahhoz, hogy ez a hullám létrejöjjön? Leginkább anyag, és valami, ami azt mozgásba hozza. Lehet ezt a mozgásba hozást ősrobbanásnak, vagy éppen teremtésnek is nevezni. Kinek-kinek hite szerint. Valaki, vagy valami, megpöccinti a magot, és beindul a rezgés, az élet.
Talán nem véletlen, hogy az a szavunk amivel a legrégebbi dologra utalunk, az az ó. Még a ma használt abc ó-betűje is a körmozgásra utal, és a vonalka a tetején indítja útjára, hogy egy spirális mozgás legyen belőle. A kezdet tehát az /O/. Talán az sem véletlen, hogy a legtöbb kultúrában az Istent körrel/gömbbel ábrázolják, hiszen ha ő teremtette a világot, akkor ő a kezdet.
Meglennénk ez a tudás nélkül is, ugye? Attól, hogy tudjuk, hogy mitől piros a tulipán, még nem nő nagyobbra a krumpli, a pénztárcánkban lévő ezresekből sem lesznek húszezresek, akkor meg mi a fittyfenének gondolkodjunk ilyeneken?
Azért, mert ha megértjük a működés elvét, akkor láthatjuk, hogy mindig van egy kiindulási pont, és mindig van egy vég. A vég az, amikor ezek a hullámok annyira kiszélesednek, hogy érzékelhetetlenné válnak vagy éppen magukba zuhannak. Egy hang esetében ilyenkor már meg sem halljuk azt. Az élet is egy rezgés, mikor valaki vagy valami megbillenti azt a pontot, és elindul a mozgása, létrejön az ember. Aztán a hullámok kiteljesednek, ugyanannyi idő alatt egyre több dologra képes, hiszen a hullámok nagyobbak, majd átbillen egy pontonon, amikor a hullámok méretei csökkenni kezdenek, és végül újra a kezdeti pontba állnak vissza.
Ezek viszont csak anyagok. Csak az anyag rezeg, csak az van kezdetben elindítva, és csak az áll meg végül. Ez nem igaz. Az, hogy milyen hangot hallunk, milyen színt látunk, mind hatással vannak ránk. A hangulatunkra, a közérzetünkre. Minden rezgés kommunikáció. Ez az univerzum nyelve. Mindenki megérti, ember (ha akarja), állat, növény.
A paradicsomtermesztők jelentős része szokott panaszkodni, hogy a palántanevelés időszakában lilulnak a levelek. Azt szokták ilyenkor mondani, hogy fázik a paradicsom, mert még nincs meleg. A valóság az, hogy a lila levelek mindig foszforhiányról árulkodnak. Dehát később elmúlik, pedig nem teszünk foszfort a földbe, akkor hogy kerül oda? Sehogy. Ott van. Ez a lilulás azért következik be, mert ebben az időszakban a napfény egészen más összetételű mint nyáron. Hiába csapjuk be a növényt korai neveléssel, meleggel, a nap fényéből pontosan tudja, hogy milyen hónapot írunk. A foszfor elengedhetetlen a virágzáshoz, a terméshez. A növény a fényből tudja, hogy még nincs itt az ideje a virágzásnak, ezért mérete hiába indokolná, nem vesz fel foszfort. Ezért lilul.
Az emberre is hatással vannak ezek a rezgések. Nem csak a testére, a testén keresztül a tudatára, a szellemére is.
De miért fontos ez?
Mivel minden rezgésnek van kezdete és vége, és akkor valakinek újra meg kell löknie azt a valamit, nem árt tudnunk, hogy éppen hol tart ez a rezgés. Szélesedik, vagy csökken? Mi, a saját rezgésünket nem tudjuk újraindítani. Az emberiség sem. De semmilyen hatással nem lehetünk rá? Ha tisztában vagyunk a rezgés pillanatnyi állapotával, akkor tudhatjuk, hogy mi következik, és talán tehetünk ellene. Minden rezgés akkor ér el a végére, amikor a legtávolabb kerül a kiindulási ponttól. Ez törvényszerű. Mindenki akkor hal meg, amikor az életében legtávolabbra kerül a születésétől. Egyszerű, nem?
Érdemes lenne tehát megnézni, hogy ma az emberiség (szellemileg) mennyire került messzire a kiindulási ponttól. Mikor van abban az állapotában, amikor a technikai lehetőségei egyensúlyban vannak az erkölcsi értékeivel? Egy mentálisan egészséges ember kezében egy balta egy eszköz, egy zavarodott ember kezében fegyver. Minden rezgés akkor tud hosszan fennmaradni, ha az idő előrehaladtával a lehető legkisebb mértékben változik a hullámok magassága.
A mai világban, részben a technikai fejlettségünknek köszönhetően, az emberiség hullámai egyre nagyobbak, vagyis egyre rövidebb idő alatt, egyre nagyobb változások történtek. Nem tudjuk hol tartunk, mikor jön el az a pillanat, amikor annyira messzire kerülünk a kiindulási ponttól, és olyan nagyra nőnek a hullámaink, hogy onnan már nincs további terjeszkedés, de azt észrevehetjük, ha elindult a csökkenés. Ez akkor következik be, mikor az idő elteltével már nem a fejlődés, hanem visszafejlődés történik. Erkölcsi értelemben szerintem eljutottunk erre a pontra. Ezért vagyunk páran, talán elegen, akik makacsul ragaszkodnak a korábbi értékekhez, a múlthoz, az írott és íratlan szabályokhoz. Ma ott tartunk, hogy a tegnap erkölcsi értelemben vonzóbb a holnaptól. Amit tegnapelőtt elítéltek, bűn volt, tegnap elfogadták, ma támogatják, holnap kötelezővé teszik. Amiért az őseink dolgoztak, küzdöttek, harcoltak, azt ma már nem értékelik, holnap elkótyavetyélik. A holnap embere szemben áll a tegnap emberével, ezért üldöz mindet a múltból. Nem tanul a történelemből, hanem átírja, hamisítja, majd mint szükségtelent eltörli. Nem sok idő van, de még nincs minden veszve. Nem kell minden vonatra felülnünk, csak azért mert az megy valahova. Ha rossz felé megy, akkor inkább induljunk vissza, az előző állomásra, ha kell akár gyalog is.
Kisütött a nap. Megnézem, hogy felszáradt-e a kert, és ha igen, akkor maradi módon kicsit megigazgatom a paradicsomot, mert azt már tudom, hogy ha a paradicsom nem is hi-tech, nem is trendi, de ehető. Ti meg tegyetek belátásotok szerint!
