Az egész sztori azzal kezdődik, hogy van egy hifink. A maga idejében nagyon jó volt, de a technika ugye fejlődik. Hangra még ma is megállná a helyét, de kazetták… Mikor a gyerekeim kicsik voltak, sokat hallgattuk, aztán ahogy nagyobbak lettek, leragasztottuk a kazettás rész ajtóit, mert mindenféle dolgokat tettek bele. Aztán egyszer csak elromlott. Az volt a hiba, hogy mikor kikapcsoltuk, pár másodperc után visszakapcsolt, így kihúztam a konnektorból. Mivel a bútort annak idején úgy készítettem, hogy ennek is meg volt benne a helye, így ottmaradt. Kb. 10 éve, hogy nem volt bekapcsolva. Ma aztán, mivel esős idő volt, gondoltam megnézem, mi lehet vele. Szétszedtem, kitakarítottam, semmi rendelleneset nem találtam, így elkezdtem keresgélni a neten. A probléma nem is volt igazából komoly, mindössze annyi történt, hogy be lett rajta kapcsolva valami demo mód. 3 másodpercbe került kikapcsolni, és már működik is ahogy kell.
Előkerültek a régi kazetták, és köztük egy családi felvétel. Nyugi, nincsenek rajta részletek a Schadl–Völner-ügyről, ez nem az a család. A felvétel kb. 35 éves. Emlékszem, az első 2 kazettás magnónkkal készült, amire szerintem évekig gyűjtöttünk. Akkoriban még jártunk locsolkodni, sok helyre, 2-5-10 Ft volt egy locsolás jutalma. Arra is emlékszem, hogy 5 Ft-ért nyírt a fodrász, meg arra is, hogy 2 Ft-ot dobtunk vasárnaponként a misén a perselybe. Az egész akkori család rajta van a felvételen, ki verset mond, ki énekel. Sokan nem élnek már közülük. Én persze kicsi gyerek vagyok rajta, és verset mondok, saját szerzeményt, amivel nyertem is egy versenyen egy Búvár zsebkönyvet. 🙂
Sok emlék eszébe jut ilyenkor az embernek. No meg persze az is, milyen jó lenne egy kicsit visszamenni akkorra, találkozni azokkal akikkel már nem lehet, elmondani, megmutatni mi lett belőlem, stb. A következő gondolat pedig az volt, ha visszamehetnék a jelenlegi tudásommal, ismereteimmel, mi mindent csinálnék másképpen. Ilyenkor jutnak az ember eszébe az elkövetett hibák, kellemetlen emlékek. Viszonylag gyorsan eljutottam oda, hogy ha visszamehetnék, mindent, de mindent pontosan ugyanúgy csinálnék. Újra megélnék minden rosszat, újra elszalasztanék egy csomó lehetőséget, és igen, pont ott tartanék ahol most. Lemondanék a jobb élet lehetőségéről is. Miért?
Mert mindennek ami az az elmúlt 35 évben történt, egyenes következménye a mai állapot. A családom. A szerető feleségem. A 2 gyönyörű gyerekem. Ha anyagi értelemben nincs is meg mindenem, és sok rossz dolog is történt velem, az, hogy ma van nekem a családom, minden rosszat háttérbe szorít, és nincs az a kényelmi vagy anyagi lehetőség amire ezt elcserélném. Nincs annyi forint vagy euró ami felér a gyerekeim ölelésével, a feleségem simításával. Semmin sem változtatnék. Semmin. Szerencsés vagyok. Boldog!
