Régi múltra tekint vissza a számadás hagyománya, és én magam is gyakorlom egy ideje. Jellemzően 2 alkalom van egy évben amikor számadást készítek, egyszer a születésnapomkor és egyszer karácsony és szilveszter között. Szerencsém van, mert mindkét időpont a napfordulókhoz közel esik, így majdnem pontosan oszlik el a évben.
A születésnapi számadáskor azon szoktam elmélkedni, hogy több lettem-e az elmúlt évben vagy csak öregebb. Ez inkább lelki számadás. Karácsony és szilveszter között pedig inkább anyagi számadást tartok. Ez arról szokott szólni, hogy megvizsgálom az elmúlt év döntéseit, hoztak-e a konyhára vagy sem, kell-e gondolkodni munkahely váltáson, jobban vagy rosszabbul élek mint egy évvel korábban.
Idén is elvégeztem ezt a számadást is, és már akkor leakartam írni, de valahogy lusta voltam rá. Most itt nem az a lényeg, hogy beszámoljak az anyagi helyzetemről, hanem hogy megmutassam hogyan változik az ember.
Az idei év nem volt eseménymentes anyagi értelemben. Sok kiadásom volt, de mindig igyekszem fenntartani az egyensúlyt a bevételi és a kiadási oldal között. Kora ősszel meg kellett hoznom egy döntést. Választanom kellett a tisztesség, a becsület, és a pénz között. Természetesen nem a pénzt választottam. Nem azt a pénzt, ami a biztos megélhetést jelentette a családomnak, a kollégáimnak és kiszámítható bevételt a cégünknek. Nehéz az ilyen döntést meghozni, aki még nem volt hasonló helyzetben, az nem is tudja, hogy mennyire. Nem is rajongtam az ötletért, de belekényszerítettek a választásba, mert azok akik megkímélhettek volna ettől, a pénzt választották, tovább hárítva rám a felelősséget. A kérdés nem az volt, hogy a becsületet és a tisztességet válasszam-e, hanem az, hogy hogyan lehet ezt úgy megtenni, hogy közben ne mondjak le a pénzről, és most újra hangsúlyozom, nem csak a saját pénzemről, karrieremről volt szó. Nem sikerült. A becsület megmaradt, de a pénz elúszott. Jelentős mértékben csökkent a havi bevételem, de legalább tükörbe tudok nézni.
Említettem, hogy szeretem ha egyensúly van a bevétel és a kiadási oldal között, tehát elég egyértelmű, hogy ha nagymértékben csökken a bevétel, akkor a kiadási oldalt is csökkenteni kell, azt pedig lemondásokkal jár. Ha van valami amiről az ember nem szívesen gondolkodik karácsony táján, az a lemondás. Nekem viszont nem nagyon tudtak másfelé kalandozni a gondolataim, csak hogy a számadás során megtaláljam azt a módot, amivel a kieső pénzt pótolni tudnám. Lenének lehetőségek, de hát a tisztesség… Aztán egyik este az jutott eszembe, milyen jó lenne, ha legalább azon az átkozott lottón nyernék egy komolyabb összeget, de még ha nem is komolyat legalább valamit. Mondjuk erre igen kicsi az esély, mert elég ritkán lottózok.
Már éppen költeni kezdtem gondolatban a még meg sem nyert nyereményt, mikor hirtelen, mint mikor reggel felhúzzuk a redőnyt és be süt a nap, elért egy teljesen új gondolatkör.
Ereje teljében lévő, jó fizikumú negyvenes férfi vagyok. Egészséges vagyok. Van két kezem és két lábam. Egy csomó dologhoz értek. Van egy szerető feleségem. Van két gyönyörű gyerekem. Szeretnek. Én is szeretem őket. Karácsonykor mindig megágyazunk a földön, és az ünnep alatt éjjel nappal együtt vagyunk. Mindenkinek keményebb a parketta mint az ágya, mégis ott vagyunk. Anyagi értelemben rossz döntést hoztam, de a lelkiismeretem tiszta maradt. Mégis mi a fenét akarok még? Pénzt? Minek? Mindenem megvan ami igazán fontos, míg másoknak talán több a pénzük, talán nagyobb karriert építenek, de milyen áron? Szerintem fel sem fogják, hogy mit áldoznak fel anyagi érdekből. Hát legyen övék a pénz, nekem meg bőven elég amim van. Aztán majd egyszer, valamikor, ha a Jóisten nekik is küld egy sugallatot, akkor talán rájönnek, hogy minden egyes forint amit így vagy úgy de elvettek tőlem, nem a gazdagodásukat szolgálta hanem az elszegényedésükhöz járult hozzá. Egy olyan elszegényedéshez amit nem lehet pénzben kifejezni. Ezek a forintok, mint rozsda a vasat, úgy emésztik fel a lelkület, és egyszer eljön majd a nap, amikor nekik is el kell készíteni a számvetésüket. Én meg maradok az aki voltam, úgy ahogy voltam, tiszta lelkiismerettel, és csak arra és azokra koncentrálok, ami és akik valóban fontosak.
Szóval ez volt az utolsó anyagi értelemben vett számvetésem, innentől nem fogok tartani, mert tudom, hogy a jövőben sem fogok alkut kötni ha választanom kell a pénz és a becsület között.
Rossz hír srácok, de rám pénzzel már nem fogtok hatni, ez a hajó elment. Mindet úgy és addig csinálok, ameddig és ahogyan az nekem jó. Amikor pedig úgy gondolom, hogy nem jó, akkor felállok, és angolosan távozok.
Ui.: pár nappal később hívtak a banktól, lett volna egy nagyon kedvező ajánlatuk, csak nekem (ami egyébként korrigálhatta volna az ősztől tartó nehezebb körülményeket). 40 percet beszélgettem az ügyintézővel, majd elnézést kért a zavarásért. Sosem éreztem magam ennyire szabadnak.
