A golyót az oroszok lőtték ki, mégsem ők ölték meg ezeket a gyerekeket!
Aki ismer, azt tudja, hogy szeretem a dolgokat faék egyszerűséggel megfogalmazni, hogy az mindenki számára érthető és világos legyen. Talán a gyerekeim miatt is, mert nekik úgy kell fogalmaznom, hogy átfogó ismeretek nélkül is megértsék a lényeget, ezért gyakran nyúlok a hasonlatokhoz. Így lesz ez most is.
Képzeljétek el, hogy egy házba az éjszaka leple alatt 4-5 símaszkos férfi betör. A házban lakó család felébred a betörők hangjára, és a családfő úgy érzi, van elég erős ahhoz, hogy megvédje az otthonát, így villanyt kapcsol, és kimegy a betörőkhöz. Azt most ne vitassuk meg, hogy a betörők igazi betörők, vagy pont a családfő az igazi bűnöző, és a símaszkosak csak visszavenni mennek amit tőlük lopott el, mert arrafelé így szokás rendezni a vitás eseteket. A történet szempontjából ez most lényegtelen.
Szóval a családfő kimegy, dulakodás kezdődik, és bár hősiesen küzd, látszólag nem sok esélye van a betörőkkel szemben. Az egyik szomszéd is felébred a lármára, és bár átmenni nem mer segíteni, de átdob a szomszédjának egy vasvillát, hogy javítsa az esélyeket. Sajnos a kapott „fegyver” sem elegendő, igy a családfőt gyorsan a földre viszik. Ekkor a szomszéd átkiabál a házigazda feleségének, hogy adja oda a gyerekeinek a konyhakéseket amiket átdobott az udvarba, és küldje ki őket a betörők ellen. A feleség büszkén fegyverezi fel a szomszéd késeivel az éppen iskolás korú gyerekeit, és küldi ki őket a betörők ellen. A betörőknek persze már annyira sem számítanak ellenfélnek mint a családfő. Az egyik gyereket a dulakodás közben leszúrják. Ki ölte meg a gyereket? A betörő? Esetleg az anya, aki kiküldte őket a sokkal erősebb ellenféllel szembe? Vagy a szomszéd, aki felbujtotta, felfegyverezte a gyerekeket? Az a gyanúm, hogy közösen tették. Ha a családfő akinek a feladata lett volna megvédeni a családot elbukott, akkor a vagyontárgyak védelmében gyerekektől várni a megoldást és a biztos halálba küldeni őket, már felér egy gyilkossággal.
A képeken látható gyerekek még a felnőttkor küszöbén sem jártak. Meghaltak, mert szembeszálltak egy olyan ellenféllel, akikkel szemben az ország képzet katonái sem tudtak helytállni. Őket nem (csak) az oroszok ölték meg. Egy katona egy háborúban nem mérlegel. Aki az ellenséghez tartozik és fegyvere van, arra lő. Néha mindenre ami mozog, mert egy háborúban úgy a legkönnyebb túlélni, ha megölöd az ellenséget. Ezeket a gyerekeket azok ölték meg, akik képzetlenül a frontra küldték őket, azok segédletével, akik fegyverrel látták el őket. Na ezért nem megoldás a fegyverek szállítása.
Aligha van más megoldás, mint a kompromisszum keresése, az emberi életek (köztük gyerekek életének) megmentése érdekében.
Fegyverszünet, tárgyalás, tárgyalás, tárgyalás, béke. Lemondások árán is. És ez nem Putyinizmus. Sajnos az öntelt, orosz-fóbiás, a józan ésszel gondolkodástól fényévekre került nyugatnak ez felfoghatatlan, értelmezhetetlen. Háború, háború, háború minden áron, mert abban van a biznisz. Még az is mindegy, hogy kinek van igaza. Egy igazi anya pedig a saját testével betakarva óvja, védi gyermekét, és nem küldi őket a biztos halálba.
Hogy hogyan lehet lezárni a háborút? Milyen lemondásokkal? Milyen egyéb lehetőségek vannak? Ez egy kicsit hosszabb téma, ezt majd hétvégén írom le. Aki kíváncsi rá, tudja, hogy hol keresse majd.
