Időnként megkérdezik tőlem, minek posztolok annyit a kertről, mi a nagy szám abban, ha nőnek a palánták, érik a paradicsom vagy a paprika, kit érdekel mekkorára nőtt a borsó? Kit érdekel éppen sütöttem-e valamit, vagy mit hegesztettem 3 vasdarabból? Aztán a politikával meg pláne minek foglalkozok?
Maradi vagyok. Az értékekben hiszek. Azokban az értékekben, amiket valaki vagy valami megteremt. Abban, ami mögött munka van. Azokban, amik lassan, csendesen eltűnnek.
A körülöttünk lévő világ változik. Egyre nagyobb mértékben, és egyre gyorsabban. Sokszor már az értéktelen fontosabb, kedveltebb mint az érték. Az erkölcsöt háttérbe szorítja az erkölcstelenség, a hitet a hitetlenség, az elégedettséget az elégedetlenség, a megbecsülést a lenézés, a szorgalmat a tétlenség, a szeretetet a gyűlölet. Nem véletlen, ez mind jól el van tervezve.
A világ egy része szembefordult mindennel ami jó. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy hátradőlve végignézzük amíg kiteljesedik. Mindenkinek tennie kell ellene, tudásához, lehetőségeihez, eszközeihez képest. Nekem nincs sok eszköz a kezemben. Van egy kapám, meg egy billentyűzetem. Ezekkel kell tennem, a magam módján, annyit amennyit csak tudok.
Mikor megosztok egy képet egy szép termésről, olyankor nem dicsekszem, ösztönzök. Buzdítok arra, hogy az eredményt látva mások is megpróbálják. Nem kell különleges képesség hozzá, idő sem, én is dolgozom, én is elmegyek minden hajnalban itthonról és csak este érek haza, nekem is van családom, gyerekeim, nekem is van hobbim, mégis sikerül. Ha nekem megy, mindenkinek megy, csak tenni kell érte.
Vannak, akik azt akarják elhitetni az emberekkel, hogy semmit sem éri meg csinálni. Nem érhetsz el semmit, ne is erőlködj. Járj dolgozni, egyél, aludj. Ne küzdj meg semmiért. Ne legyenek céljaid, ne várj semmit a holnaptól, ne tulajdonolj, ne birtokolj. Ne vess, és ne arass. Dolgozz, aludj, szórakozz, hogy aztán újra dolgoznod kelljen, így lesz belőled jól irányítható robot. Ha nem azt teszed amit mondanak, holnaptól mehetsz amerre látsz, nem lesz hol aludnod, nem lesz mit enned. Sakkban tartható vagy. A legjobb, ha még hitelt is veszel fel, akkor vagy a legkiszolgáltatottabb. Robot, ami nem igényel karbantartást.
A folyamat régen elkezdődött. Előbb olcsó termékekkel árasztották el a piacot, hogy úgy érezd, még falun sem éri meg termelni semmit, sem állatot tartani. Most, hogy a kertek zömében fű (gaz) van, a tyúkólakat lebontották, már nem kell semminek olcsónak lenni. A „nem éri meg” beivódott az emberek tudatába. Most azokon a sor, akik immunisak a „tanításra”. Most őket kell ellehetetleníteni korlátozásokkal, tiltásokkal. Füstrendelettel, hétvégi fűnyírás, rotakapálás korlátozással, avarégetés tiltással, háznál tartható állatok számának korlátozásával. A „megtérteket” pedig fel kell lázítani ellenük. Neked is jogod van a tiszta levegőhöz, nem? Te is szeretnél hétvégén csendben pihenni, nem? Jár neked, hiszen egész héten dolgoztál, nem? Az a szemét az ellenség, aki füstöl, fát vág, füvet nyír, kapál, flexel, a kakasa meg csak kukorékol, a disznó bűzéről nem is beszélve. Őt kell rendszabályozni. Mit képzel?
Tudatosan megy az átnevelés, és ebben minden érték, hagyomány csak kiiktatandó akadály. Ha értékelvű vagy, tiszteled a hagyományokat, van nemzeti identitásod, ha tudod mik a lehetőségeid és tisztában vagy a képességeiddel, te magad is akadály vagy. Ma már normálisnak lenni bűn. Korábban csak trendi volt különcnek lenni, lázadni a megszokott ellen, ma már elvárás, követelmény. És azt is megpróbálják veled elhitetni, hogy nincs választásod, ha te nem változol velük, akkor a múltba fordulsz, ami zsákutca.
Ne hidd el! Van választásod! Amikor a képeimet nézed, ne a paradicsomot lásd, ne a paprikát, ne a töltött karajt vagy a vasdarabokat! Lásd benne a munkát, mert sok van benne, de lásd a lehetőséget is! Nem kell edzened, egy kert minden mozgást megad, ha bírod. Állóképességet ad. Kitartásra, szorgalomra, alázatra, céltudatosságra és büszkeségre nevel. Reményt ad, hogy ha teszel érte, kapsz cserébe valamit. Biztonságot és függetlenséget. Mondhatjuk, hogy szabadságot. Saját birodalmad lesz, ahol nem döntenek helyetted. A teremtés örömét pedig aligha múlhatja bármi fölül.
Te döntesz! Én csak segíteni próbálok a magam módján, de a döntés a tiéd! A szabad akarat az egyetlen, ami ellen ez a háttérben megbújó gonosz sem tehet. Élj vele!
