„Minden lépcsőházban van legalább egy hülye. Ha úgy gondolja, hogy az Önökében nincs, akkor lehet, hogy Ön az!”

Nem tudom, hogy ez mennyire szállóige, megfordultam pár társasházi lépcsőházban, az egyikben olvastam a fenti idézetet. És milyen igaz! Az embernek vannak különböző életciklusai, időszakok, amikor különböző érzelmi, hangulati állapotokat él meg. Van jó, és van rossz időszak. A rossz időszakoknak sok oka lehet, de sok esetben öngeneráló folyamat, amiből nehéz kiszabadulni. Olyankor az ember azt gondolja, hogy az egész világ összeesküdött ellene. Sok kiváltója van az ilyen állapotnak, de egy-egy ciklust legtöbbször egyetlen esemény vált ki, a többi már csak arra rakódik rá, mint amikor hóembert építünk. Gyúrunk egy hógolyót, és addig görgetjük, amíg egyre több hó tapad rá, és egyre nagyobb lesz. Van tehát egy kiinduló probléma, és a többivel hizlaljuk. A kiindulási probléma lehet a pénz hiánya, a kialvatlanság, a sok munka és sok minden más is. A legnagyobb probléma ezzel az, hogy miközben a hógolyót görgetjük, lefelé nézünk, és mit látunk ott? Természetesen havat.

A hétköznapi életben is így van. Az alapproblémát jellemzően nem megoldjuk, hanem tetézzük. Vegyünk példának egy anyagi jellegű problémát. Felelőtlenek voltunk, és kifogytunk a pénzből. Egy egészséges ember ilyenkor meghúzza a nadrágszíjat, és nehezen, de egyenesbe hozza magát. Nem megy ez mindenkinek ilyen „könnyen”. Van, aki kölcsönben, hitelben látja a megoldást. Aztán azt fizetni kell, vagyis arra az életre, amire nem volt korábban elegendő pénzünk, még kevesebb jut. Mit tehet ilyenkor az ember? Hát… megnézi a számlák fizetési határidejét. Egy hónapot lehet csúszni, mi van akkor, azért még nem kapcsolnak ki, nem zárják el a vizet, gázt, de ez is csak egy hitel, ráadásul nagyon rövid lejáratú, mert következő hónapban már duplát kell fizetni, meg a korábbi hitelt is. Ugyanabból a pénzből, ami korábban ezek nélkül is kevés volt. Aztán megnézi az ember miket lehet eladni, és eladja. Ez egyszeri tőkefeltöltés, és a legtöbb ember itt hibázza el (no meg ott „hogy néha némán álmodozni mer”), mert azt hiszi, minden rendben és ez működik. De nem, ugyanis ha az ember egyszer nem állt meg a stop táblánál, akkor egyre könnyebben szánja erre rá magát. Aztán azt veszi észre, hogy már megint nincs elég pénze, de már rutinból megy hitelért. Aztán kér a rokonoktól, ismerősöktől, mindenkitől akitől csak lehet. Egyre több embernek tatozik, egyre többel. Természetesen fizetni nem tud. Aztán elfordulnak a barátok, elfogy az eladható, és természetesen mindenki hibás lesz, a haver is mert nem ad, az autó is, mert miért pont most kellett elromlania, a munkahely is, mert ennyi pénzből… Mindenki bűnös, csak mi nem. És közben észre sem vesszük, hogy de hát a haver egy csomót segített nekünk, pedig lehet, hogy neki is kellett volna, az autót mi cseréltük egyre rosszabbra a hitelek miatt, és a munkahely is sokat segített és a kollégák mégis tudják a lehetetlent, ők mégis megélnek valahogy. Ettől függetlenül mindenki bűnös, mindenki hülye, csak mi nem.

Nagyon rossz állapot ez, mert innentől az emberek többsége képtelen racionális döntéseket hozni, ezért nagyon nehéz kiszakadni belőle.

Nekem is adódik néha olyan időszak (főként a kialvatlanság miatt, mert 2-3 kiadós alvás sokat javít a helyzeten), amikor azt gondolom, hogy mindenki hülye. De bennem van biztonsági rendszer, ami ilyenkor aktiválódik. Ilyenkor elgondolkodok, hogy nem lehet, hogy nem mindenki hülye, csak én vagyok az? Mikor ez a kérdés felmerül, akkor mint egy vészcsengő, azt jelzi, hogy ideje aludni egy kiadósat. Vagy többet. És láss csodát, elmúlik. Az addig megoldhatatlannak tűnő problémák hirtelen nem is olyan nagyok. Mert az alapproblémát kezeltem.

Sokat olvasok kommenteket. Rossz szokás. Látom, ahogy az emberek jelentős része van beragadva ebbe a mentális hullámvölgybe. Ez főként akkor látszódik, amikor egymást követő napokon, homlokegyenest ellentétes dolgokat állítanak, mindenféle következetesség, utánajárás, ismeret nélkül de annál nagyobb bizonyossággal. Az ítélethozás elve pedig egyszerű, egy csapásvonal, ki kell jelölni, hogy ki a rossz, ki a bűnös, és minden létező problémát az ő nyakába kell varrni. Értelmes vitába, beszélgetésbe folyni, érvelni még véletlenül se, mert az nem illeszkedik a sormintába. Ha megbuktatjuk azt az elvet, ami szerint a bűnöst megtaláltuk, akkor kell, hogy legyen egy új válasz arra, hogy ki tehet a jelenlegi állapotunkról, és ezt a kérdést sem feltenni, sem megválaszolni nem szeretnénk, mert az kényelmetlen. Ki a bűnös? Én? Mert? Mit kellene még csinálnom? Nem elég hogy…

Pláne problémás ez, ha még társul hozzá egy kollektív vesztes érzés is. És akkor most mutatok pár példát:

Lesz nyugdíjkorrekció => Orbán már megint szavazatokat vásárol!

x% a nugdíjemelés => Az nem elég semmire!

Támogatást kapnak a nagycsaládosok => Már megint őket támogatják, mi lesz az 1-2 gyerekesekkel?

Az 1-2 gyerekesek is kapnak => És a gyermektelen fiatalok, velük mi lesz?

25 év alatti szja mentesség => Én meg gebedjek meg 60 évesen is!

Ukrajnát elkerülő gézvezeték épül => Minek?

Ukrajnán keresztül nem jön gáz => Miért nem építettünk még több vezetéket?

Rezsicsökkentés, hatósági ár => Átverés, úgyis mi fizetjük meg. Meg kell szüntetni!

Rezsicsökkentés, ársapka részleges megszüntetése => Bele fogunk dögleni!

Nem jön olaj => Orbán azonnal intézkedjen! Miért nem tesz semmit ha olyan okos?

Intézkedik, jön az olaj => Ki fogja kifizetni?

Jön a vírus => Miért nincs elég lélegeztetőgép

Vesznek => Mutyi! Minek vették?

Nincs korlátozás => Legyen!

Van korlátozás => Oldják fel!

Sorolhatnám oldalakon keresztül. A lényeg, hogy ezek az emberek beleragadtak a mentális hullámvölgybe, és már nem hogy csak a havat látják, de már akkor lett a hógörgeteg, hogy eltakar mindent. Gyakorlatilag lehetetlen kiszabadulni belőle. Na ilyenkor kellene, hogy megszólaljon az a vészcsengő, és az ember aludjon egyet, mert a rögeszmévé, a fóbiává változott hógolyó teljesen leblokkolja a racionális gondolkodást. Mindenben csak a rosszat látni, a hibát, a háborogni valót.

Készülök írni egy hosszabb bejegyzést a gázról, az áramról, az élelmiszerválságról, stb., ami segíthet belátni a történések hátterébe, a hógolyón kívülre. Már legalább 2 hete. Nem biztos, hogy megírom. Egyrészt mert nincs sok időm. Nem nyafogok a kenyér árán, hanem inkább megpróbálom megkeresni a rávalót addig, amíg van mivel, és azt meg is fizetik. No meg igen kevesen olvasnak hosszú szöveget, és jellemzően pont azok nem, akiknek leginkább szükségük lenne rá. Meglátom még.