Ha elgondolkodunk egy kicsit, hogy mi van nekünk magyaroknak, akkor óhatatlanul is egy másik listát kezdünk részletezni, azt hogy mi nincs. Sok minden nincs. Nincs például tengerpartunk. Nincs Felvidékünk, Kárpátaljánk, Erdélyünk, Délvidékünk sem. Nincsenek gyarmataink. Nincsenek nagy hozamú kőolajkútjaink, óriási gázmezőink, ritakföldfémeink. Oda van a kimeríthetetlen erdőinknek, az aranybányáinknak, a hegyeknek és hatalmas termőterületeknek. Nincsenek a világgazdaságban jelenős befolyással bíró pénzintézeteink, nincs elrettentő erejű hadseregünk és nincs kellő mennyiségű képviselőnk az EU-ban ahhoz, hogy komoly áttöréseket érjünk el. Egyre fogynak a szövetségeseink is, bár ez nincs kőbe vésve, kevés (most nem túl barátságos) kormány mögött van akkora támogatottság, mint a magyar kormány mögött. Ez tehát még változhat is. Sok minden van még, ami nincs.

Van viszont egy, ami egész biztosan van: Igazunk!

Most biztos sokan azt mondják, mi jár annak, akinek igaza van? A szája. Ez sok esetben igaz is lehet, de a magyar úgy van kitalálva, hogy képtelen engedni az igazból. Egy magyar ember nem alkuszik meg az igaza ellen. Ha egy magyar embernek (akit még nem butítottak el), szembe kell fordulnia az igazával, abba beleőrül. Ez nem a kompromisszumkészség hiánya, ez csak az igazsághoz, a logikus következtetéshez való ragaszkodás.

” Az EU az orosz olajtilalom felhígításán gondolkodik, hogy Magyarországot is rávegye a csatlakozásra…

A terv lehetővé tenné Magyarország és mások számára, hogy továbbra is vásárolhassanak orosz olajat a csővezetékekből, és csak a hajóval történő szállítást tiltanák meg.”