Sokszor tárgyalták már a kérdést, az aktualitása pedig most azért merült fel bennem, mert bemutattak egy műsorvezetőt, aki a valóságban nem létezik. Bíró Ada névre hallgat, és a Duna tv Delta című műsorában lesz látható, Mesterséges intelligencia által létrehozott hang, kép. Mondhatnánk, hogy a megszólalásig hasonlít egy emberre, de nem, azon túl is.
Szóval kell-e félnünk tőle. Tőle nem, és abban az értelemben sem, amiben ezt a kérdést boncolgatni szokták, hogy majd öntudatra ébred és elpusztítja a világot. Félnivalónk viszont nagyon is van! De akkor mitől?
Több dolog is van, amitől félhetünk a mesterséges intelligenciával kapcsolatban. Ilyenek az emberi hiszékenység, a gonoszság, a hatalomvágy.
Hiszékenység. Az ember egy kimondottan hiszékeny jószág. Van erre példa bőven. Szintén aktuális és jó példa, Magyar Péter népszerűsége. Senki sem tudja, hogy kicsoda valójában, mégis tömegek állnak mögé pusztán azért, mert annak a rendszernek a lebontást ígéri, aminek ő maga is szerves része volt. Ennyi elég, hogy az emberek higgyenek neki.
Talán még sokan emlékeznek rá, mikor az emberek érvkészletének a része volt a „biztosan igaz, mert bemondta a rádió is”. Most utólag megmosolyogjuk, de gondoljuk csak végig, ma miben különbözünk? „Olvastam a neten.” vagy „Láttam a Facebookon”. Az ember jelleme keveset változott, ami nagy, rózsaszín és úgy néz ki mint egy elefánt, arról el is hiszi, hogy az egy nagy rózsaszín elefánt. Ha az információ kellően hitelesnek tűnik, akkor azt hajlandóak vagyunk fenntartások nélkül elhinni. Ma már mindenki telefonján ott virít az időjárás előrejelzés. Jó dolog, mert reggel megnézzük, és tudjuk, hogy hogyan öltözzünk. Régen nem volt ilyen, mégis éltek emberek. Pontosan tudták, hogy áprilisban bármilyen idő lehet, ezért úgy öltöztek, hogy legyen mit le és fölvenni, és a táskában meglapult az esernyő is, biztos ami biztos. Apám még egy reklámszatyort is tartott a farzsebében, mert sosem lehet tudni. Ma nem viszünk magunkkal, mert hát van a boltban, ha kell.
Ugyanez történik a hírekkel is. Az emberek jelentős része tájékozódik a közösségi médiából. Milyen érdekes, ugye? Közösségi média. Vagyis a közösség által szerkesztett felület, ami eredetileg (és elméletileg) arra lett kitalálva, hogy a közösség tagja megosszák a velük kapcsolatos életeseményeket, gondolatokat, mások meg kövessék azt. Ezzel szemben mára első számú propagandaeszköz lett belőle. Alig látogatnak hírportálokat az emberek, mert a Facebookon ott van minden. Csak azt felejtik el, hogy a Facebookon sem ők döntenek arról, hogy milyen tartalmat kapjanak. Egyes bejegyzések előtérbe kerülnek, míg mások eltűnnek, attól függően, hogy az üzemeltető algoritmusa hogyan értékeli azt. Szerintetek az algoritmus dönt?
A mesterséges intelligenciával szintén összefüggésbe hozható a digitalizáció, ami lassan teljesen átszövi az életünket. Az interneten keresztül vásárolunk, ott vezetjük a számlánkat, ott fizetjük a közüzemi számlákat, ott foglalunk utazásokat, érdeklődünk rendezvények iránt. Ha az összes olyan adatot összegyúrnánk egy rendszerbe, amit az online életünk során önként megosztunk magunkról, akkor gyakorlatilag minden tudásunk, gondolatunk információnk egy helyen lenne, adatbázisban tárolva. Listázható, különböző feltételek szerint szűrhető.
Hogy csak pár példát mondjak: Az internet tudja, hány éves vagyok. Az internet ismeri az egészségügyi állapotom, hiszen van online kartonom. Tudja, hogy nős vagyok-e, vannak-e gyerekeim, és azt is tudja kik azok. Tudja, hogy hova jártam iskolába. Tudja, hogy hol dolgozom, és hogy mennyit keresek, hiszen a NAV is elérhető online. Azt is tudja, hogy van-e egyéb jövedelmem, hiszen látja, mire költöm el a fizetésem, és tudja, ha a teszkóban a klubkártyával készpénzzel fizetek, hogy máshonnan is van. A világ tele kamerákkal, és léteznek arcfelismerő szoftverek. Az internet tudja, hogy hol nyaralok és mennyiért, hiszen azt is online intézem. Jönnek az okosmérők, így azt is tudni fogja, hogy mikor mennyi áramot használok. Még a cipőméretemet is tudja. Tudja, hogy mi az érdeklődési köröm, mikre kerestem rá. Internet alapú a tv, pontosan megmondható, mikor mit néztem. Az okosházakról már nem is beszélek. Az autóba, sőt a telefonomba épített gps méterre pontosan megmondja, mikor, hol és kivel vagyok. A mikrofonja hallja amit mondok.
Szóval rengeteg anyagot szivárogtatunk magunkról. Ilyenkor persze rögtön jön a vád, hogy paranoiás vagyok, mit kezdenek azzal, ha tudják a cipőméretemet. Meg hogy ez nem egy komplex rendszer. Biztos?
Szóval mesterséges intelligencia. Nem kérdéses, hogy elsőre nagyon hasznos a mesterséges intelligencia, hiszen rengeteg dolog van, amit jobban és hatékonyabban csinál mint mi. Mi meg lusták vagyunk. Miért menjek én boltról boltra, ha a neten is megnézhetem az árukészleteket? Miért nézegessem webáruházakat, ha beírom a keresőbe a termék nevét, rákattintok a vásárlásra, a rendezési elvet pedig beállítom ár szerint növekvőre? Két kattintás, és már mondom is, ennyi a legolcsóbb. Eszembe sem jut kételkedni a keresőben. Na így hatékonyabb a mesterséges intelligencia is mint mi. És a keresőtől is hatékonyabb, mert ha rendelkezésére állnak az adatok rólam, vagyis hogy eddig milyen cipőket szoktam venni, milyen méretben, milyen árkategóriában, milyen anyagból, naponta mennyit gyalogolok benne, milyen terepviszonyok mellett, stb. (és ezeket már mind tudja az internet), akkor jobb cipót fog nekem ajánlani, mit amilyet én választanék magamnak. A hatékonysága és az emberi lustaság pedig rohamos léptékű elterjedést eredményez. Pár év múlva szinte mindenhol jelen lesz. Kommunikáció, média, elektromos vezérlések, közlekedés, stb. Miért baj ez, hiszen ha hatékonyabb mint az ember, akkor ez óriási segítség?
Na itt jön képbe a hiszékenység. Ha mindent tud rólunk, és már ő dönti el, hogy mit tudjunk, akkor nem az a kérdés, hogy neki van-e saját öntudata, hanem hogy az üzemeltetője mit akar! Mert ahogy a Facebookon is az algoritmus csak utasítást követ, a mesterséges intelligencia is utasításokat fog követni még sokáig az ébredés előtt, mi pedig mindent el fogunk hinni annak vagy azoknak a valakiknek, akik a mesterséges intelligenciát utasítják (programozzák).
És tudjátok mi az igazán ijesztő az egészben? Hogy nem lesz lehetőségünk szembeszegülnünk. Gyakorlatilag megélhetjük az A hálózat csapdájában című filmet, azzal a különbséggel, hogy a mesterséges intelligenciának mindenkire lesz (korlátlan) ideje, függetlenül attól, hogy mennyire kulcsfigura az illető. Ahogy ma is van már az interneten korlátozás, ha olyan dolgokat osztasz meg amik nem passzolnak bele az új világképbe, úgy akkor is lesznek korlátozások, ha a teljes rendszer egyben lesz kezelhető, csak sokkal durvábbak.
Azt pedig egy pillanatra se felejtsétek el, hogy amiről mi azt gondoljuk, hogy technikailag lehetséges, az már nagyon sok éve lehetséges, csak nekünk nem mondták el. Ami pedig ma lehetséges, azt még el sem tudjuk képzelni!
Aki most azt gondolja, hogy ez paranoia, annak gratulálok, neki foglalt helye van a szép új világban!
Ui.: Ennek a bejegyzésnek sem fog az elérésszáma 200 fő fölé kúszni.
