Azon gondolkodtam, fel kellene adni 1-2 szelvényt, hátha nyerek. Jó lenne egy rakás pénzt nyerni, mennyi mindent kezdhetnék vele… Van a telefonomon okos lottó alkalmazás, elküldtem hát pár szelvényt.

Az első dolog amit vennék, egy új autó lenne. Nem nagyobb, nem gyorsabb, csak egy másik, egy újabb, amibe ha beülne a család, lehetne benne útközben hülyéskedni, énekelni, úgy ahogy a mostaniban.

Aztán kivennék legalább egy év szabadságot és utazgatnék. Mindenfelé amerre út megy. Világot látnék.

Az első utam Hollandiába vezetne, megnézném, hogy ott is olyan szépek-e a tulipánok, mint itt a vízóra mellett, amiknek a hagymáit az ősszel rendeltem tőlük.

Elmennék Horvátországba is, tudom, sziklás és köves a tengerpart, mesélték már akik jártak ott, hogy órákat álltak a 40 cm-es vízben, szandálban, mert anélkül a kövek összevagdalják a talpukat. Pont, mint amikor egyszer mezítláb kapáltam, és hát minden kertben kell lennie legalább 1 db törött üvegdarabnak…

Egy homokosabb tengerpartot is felkeresnék. Azt mondják egészen különleges érzés, amikor a tengerparton sétálva a homok a lábujjaidat simogatja. Talán még olyan is lehet, mint amikor gyerekkorunkban ledobtuk a topánkát, és a friss tavaszi lóherében járkáltunk.

Aztán Németországot sem hagynám ki. Mi lehet jobb egy jó hideg német sörtől? Ott ugyan nem olyan forrók a nyarak mint nálunk, de egy melegebb nap végén aligha lehetne hűsítőbb valami mint egy jó pofa sör. Az aztán jól esne, mint amikor itthon nyáron nyírom a füvet, aztán behúzódok a birsalmafa árnyékéba, és felpattintok egy doboz Kőbányait. Na az milyen jó…

Ha már Németországba járnék, biztosan átugranék a svédekhez is. Megnézném nekik is olyan kék-e a szemük, és úgy csillog-e mint a lányomnak, mikor hajnalban munkába indulás előtt összefutunk a folyosón, és bár mindketten álmosak vagyunk még (ő még vissza is fekszik), de abban a pillanatban amikor meglátjuk egymást, már emeljük is a kezünket, és félúton találkozva megöleljük egymást.

A svédektől egyenesen a finnekhez mennék. Kipróbálnám milyen egy igazi finn szauna. Mondjuk a meleget annyira nem szeretem, azt mondják, abban még 60 fok is lehet. Mikor véletlenül későn megyek kinyitni a fóliasátor ajtaját, előfordul, hogy 40 fok fölött van bent a levegő. Valami hasonló lehet az is.

Egy jó kávét is meginnék. Olaszországban egy teraszon (ők valahogy máshogy hívják) ücsörögve, és csak csilingelnék a kanállal a csészében amíg a cukor el nem szédül. Jó ideje nem iszok már kávét, pedig nagyon szerettem, talán túlzásba is vittem és kialakult valamiféle koffeinérzékenység, de mindegy is, a lényeg, hogy nem tesz jót nekem, így már nem iszom. Sok fajtát kóstoltam, de ha most egyetlen kávét kellene választanom, akkor az a jó öreg kotyogósunkon lefőtt, enyhén égett gumi aromás, 2 cukros kávé lenne, vastag üvegpohárból, amiben régen hosszú percekig csilingeltem a kanállal, amíg az összes cukorszem el nem szédült. Pont ahogy azon az olaszországi teraszon tenném.

Svájcba is átugranék. Megnézném azokat a kéklő hegyeket, kékebbek-e mint a Mátra, amit hiába látok minden nap, ha leülök a diófa alá, mindig elcsodálkozom rajta. Arra is kíváncsi lennék, tényleg olyan tiszta-e a levegőjük mint mondják. Milyen illata lehet? Van olyan jó, mint amikor itt nálunk egy nyári estén esik egy jókora adag eső?

A franciákat is meglátogatnám. Azt mondják, nagyon jó borokat tudnak csinálni. Ritkán iszok bort, inkább csak télen, de mindig van 1-2 üveg Juhfark a pincében. Kíváncsi lennék, a francia borok is vannak-e olyan jók, mint az a Juhfark amit a múltkor ittam.

Azt is hallottam, hogy a csehek a világ legvidámabb népe. Nagyon jó a humorérzékük, és nagyon szeretnek nevetni. Olyasmi formák lehetnek, mint a fiam. A múltkor mondtam neki valamit a kocsiban, hazáig kacarászott rajta.

Szívesen megkóstolnám az igazi örmény krémest is. Persze, ettünk már itthon is, de azok nem voltak olyan nagy számok, az igazi talán még a feleségem mézes krémesétől is jobb lehet. Na jó, attól biztosan nem.

Aztán a kengurukat is megnézném, persze csak messziről, hogy mekkorát tudnak ugrani. A múltkor jöttünk hazafelé, és átszaladt előttünk az úton egy vadnyúl. Na akkorát mint az ugrott, biztosan nem tud egy kenguru sem.

A piramisok is érdekelnek. Biztosan elámulnék ha látnám, és csak azt motyognám, hogy a fenébe tudták ezt megépíteni. Egyszer vettünk a fiamnak egy legót. Na jó, többször is vettünk, de ez egy nagyon aprólékos legó volt, rengeteg darabból, és volt hozzá egy rajz, szóval meg volt határozva, hogy minek kell belőle kijönni. Még csak alig pár éves volt, nem fűztem nagy reményeket az összerakásához. Leült vele a szőnyegre, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már nagyon régen csendben van. Felálltam, hogy lássam mit csinál, és ahogy odanéztem, pont elkészült a legóval. Én meg csak azt motyogtam, hogy a fenébe tudta…

Kínában a rizsföldekre mennék. Érdekes lehet, hogy a vízből nő ki a rizs, és mégsem rohad el. Egyszer, úgy 15 éve nagyon esős június volt. Annyi eső esett, hogy a patak már nem tudta elvezetni, és a vagy 100 m szélességben mindent elárasztott. Akkor láttam hasonlót.

Még az Északi-sarkvidékre is elmennék. Ott ugyan hideg van, de ha Holle anyó megrázza a dunnáját, akkor hatalmas szemekben esik a hó. Olyasmi lehet mint a múlt héten, mikor az almafa szirmait hullottak, és a szél vitte mindenfelé az udvarban. A labdarózsa meg egy hét múlva olyan lesz, mintha valaki ezernyi hógolyót szúrt volna egy fára.

Mennyi helyre mehetnék még…

Csip-csip. Csipog a telefonom. Üzenet: „Küldjön választ pl. OK a +36308100000-ra!” Így kell véglegesíteni a lottót. Nem küldök. Semmi szükségem rá. Minden amire azt a nyereményt költeném, már mind megvan, már mind láttam. Lehet, hogy kicsit rozsdás, lehet, hogy nem ér annyi lájkot a fészbukon, de az enyém. Itt van körülöttem. Ha itt nem vesszük észre, nincs értelme máshol se keresni.

Szóval megyek és kihúzom a következő madzagot a borsónak, mert a korábbi kettőt már túlnőtte. Ha továbbra is ilyen jó idő lesz rá, mikor kifejtjük, olyan lesz mintha Tahiti gyöngyökkel lenne tele a tál.