Miért nevelünk egyáltalán palántát?

Bizonyára többen is emlékeznek még rá, hogy a nagymama mikor eljött az idő, egyszerűen csak fogott egy botot, elgereblyézett egy kisebb területet a kertben, és a bottal sorokat húzott, majd beleszórta a magokat, betakarta, megöntözte és várta, hogy növekedjenek. Aztán szétültette a palántákat és várta a termést. Ez is egy módszer. A mi éghajlatunkon viszont tudomásul kell venni, hogy május első napjaiban is lehet még fagy, ami elviheti a növénykéket, vagyis április vége előtt szabadföldbe nem nagyon érdemes vetéssel próbálkozni. Ráadásul ezzel a módszerrel igen későn számíthatunk csak termésre és jóval kevesebbre. Miért? A paprika például minden elágazásban nevel 1 termést. Minél több elágazásig jut el a növény az életciklusa alatt, annál több termést hoz. Ezt úgy tudjuk elérni, ha május elején nem magokat, hanem már kifejlett növényeket ültetünk ki, ehhez pedig biztonságos helyen elő kell nevelni a palántákat.

Mikor vessük el a magokat?

Ez sok mindentől függ, kinek milyen lehetőségei vannak a nevelésre, gondozásra, kiültetésre.

Az évek során én kidolgoztam azt a rendszert, amiben megfelelő környezetet tudok biztosítani a növények neveléséhez. Ehhez kezdetben fel kell áldoznom az íróasztalomat, ott ugyanis kellően meleg van. Aztán kelés után világítással igyekszem pótolni a hiányzó napfényt. Mikor a magok kikeltek és elérték az első lombleveles kort (az első 2 levél még sziklevél), akkor elérkezik a palánták poharazásának ideje, ami annyit jelent, hogy a vetésre használt edényből egyesével poharakba ültetjük. Ezt követően egy világos, fűtetlen de fagymentes helyre kerülnek. Aztán április közepén kerülnek kiültetésre a fóliasátorba.

A fenti lehetőségeknek köszönhetően én megtehetem, hogy február vége felé elvessem a magokat. A paprikának 1-3 hét kell a keléshez, a paradicsomnak csak néhány nap. Aki nem rendelkezik ilyen lehetőségekkel, annak érdemes március közepéig várni, és ha még van egy világos ablaka, akkor sem vetni előbb.

Hogyan vessük el a magokat?

Azt a módszert fogom most ismertetni, amit én évek óta használok. Biztosan van jobb is, de nekem ez eddig bevált, így nem látok okot a változtatásra.

Kétféle edényt használok, egy szaporítótálcát és egy itatótálcát. Ezek gazdaboltokban kaphatók, együttes használatra vannak kitalálva. Az egyik lyukacsos (értelemszerűen ebbe vetünk, a másik zárt, ezen keresztül fogjuk öntözni. A mérete 30 cm x 60 cm. 18 sort teszek egy ilyen tálcába, soronként 9-10 szem maggal, vagyis egy ilyen tálcába 160-180 mag vethető olyan módon, hogy a későbbi szétültetés se jelentsen majd problémát. A sorok 3 cm-re vannak egymástól.

A vetőtálca és az itatótálca

A következő lépés a föld, a termesztőközeg kiválasztása. Fontos, hogy tartsa a nedvességet, de ne túlzottan, és ha lehet, a teteje könnyeben száradjon mint a belseje, ugyanis a gombák a talajfelszínen szaporodnak el. Ha a talajfelszín túlzottan nedves, az könnyen vezethet az úgynevezett palántadőléshez, ami egy gombás betegség, és a növények elpusztulását eredményezi.

A mi földünk erősen agyagos, ami jó víztartó, viszont tömörödésre hajlamos, kikeményedik ha megszárad, ezért én ezt egy bolti földel vegyesen használom. A neve Jóföld palántaföld. Találó a neve, mert tényleg jó. Ez egy nagyon laza termesztőközeg, amihez kevertek szerves anyagokat, tápanyagokat, így jól kiegészíti a mi agyagos földünket. Mindkét földet átrostálom használat előtt.

Balra a kerti, jobbra a vásárolt palántaföld

A vetőtálcán lévő lyukak hasznosak a felesleges víz elvezetésében, de a föld is könnyen kiszalad a lyukakon, ezért mielőtt a földet beletenném, kibélelem konyhai papírtörlővel. Ez szépen el fog bomlani mire szétültetésre kerülnek a növények, de addig biztosítja a jó vízelvezetést/felvételt amellett, hogy a földet is benntartja.

A vetőtálca kibélelése

A földet 3 rétegben fog a tálcába kerülni. Első rétegben a mi sima kerti agyagos földünket teszem bele, kb. 1/3 magasságig. A következő réteg a kerti föld és a vásárolt föld keveréke. A harmadik réteg tisztán a vásárolt föld. Miért? Mert az alsó réteg nedvességtartó képessége fogja biztosítani a növények növekedéséhez szükséges vizet, mikor olyan fejlettségi állapotba kerülnek, hogy már a megnőtt párologtatásuk miatt könnyen kiszárítanának egy lazább földet. A második (keverék) réteg kellően laza ahhoz, hogy a frissen kelt magok gyökerei nedvességre és tápanyagra találjanak, a legfelső, tisztán a vásárolt laza közeg pedig a leggyorsabban száradó réteg lesz, ezzel fogom a magokat takarni, így elkerülhetem, hogy a felszín folyamatosan nedves legyen. Ha betöltöttem a földet, szépen elsimítom, és kicsit le is nyomkodom, tömörítem. Következhet a vetés. Mivel a piszkos munkán túl vagyunk, ezt már a melegben egy kellően letakargatott asztalon is elvégezhetjük.

A rétegek

A vetőtálcákon bejelöljük a sorokat, be is számozhatjuk, így ha többfajta magot vetünk, könnyedén nyilvántarthatjuk, melyik mag melyik sorban van. Ha a tálcába megosztottan vetünk paprikát és paradicsomot, akkor 3-4 sort hagyjunk ki közöttük, mert a paradicsom erőteljesebb fejlődésű, és ha túl közel vannak egymáshoz, akkor előbb-utóbb rátakar a paprikára.

A vetést már néhány éve nem a földre végzem. Az ötletet a drazsírozott vetőmagok adták. Ezeket a magokat pici sárgolyókba gyúrják, biztosítva ezzel, hogy egy olyan közeg vegye körül, ami ellátja a csírázáshoz szükséges nedvességgel.

Szóval és konyhai papírtörlőt terítek a föld tetejére, amit alaposan beöntözök, és arra teszem a magokat. Mire útban lenne, addigra elbomlik.

A papír beáztatása

Miért a papír? Egyszerű oka van. A papír helyettesíti a sárgolyót a már említett drzsírozott magokhoz hasonlóan. A papírtörlő még a földből is képes kiszívni a nedvességet, és jól megtartja a mag körül, körülölelve azt. Az már csak bónusz, hogy jól láthatóak a magok, és áthelyezni is könnyű rajtuk. A magok kirakásához egy pálcikát használok, ami lehet evőpálcika, hurkapálca, gyufa, egy kicsit tompított fogpiszkáló, vagy egy egyszerű kihegyezett bot. A magokat kiöntöm egy lapos edénybe, pl. egy befőttesüveg fedelébe, hogy szépen elterüljenek, egy kupakba pedig vizet teszek. A művelet nagyon egyszerű, a pálcát bemártom a vízbe, kicsit odakoccantom a kupakhoz, hogy a felesleges víz lecseppenjen, majd a hegyét hozzáérintem egy maghoz. A mag hozzáragad, majd a helyére teszem. Mivel a papír vizesebb, a mag áttapad hozzá a pálcáról. Egy vizezéssel 3-4 mag rakható át.

A magok kirakása

Ha minden mag ki lett rakva, egy újabb réteg törlőkendő következik, amit szintén alaposan belocsolok. Vigyázni kell, csak csöpögtetve szabad locsolni, mert könnyen összeszaladnak a magok a 2 papír között. A magokat így teljes egészében a nedves papír veszi körbe. Az idősebbek még emlékezhetnek rá, hogy régen egy nedves rongyba tekerték a magokat, és a masina/sparhelt (ki hogy ismeri) korlátjára akasztották. A papírral ezt a hatás kívánom elérni. A végleges takarás előtt újból alaposan átnedvesítem a papírt, és egyben megszórom némi Dithane-nal ami egy gombaölő szer, óvatosan, mintha csak fűszereznék. Ha mindez megvan, betakarom a fóliával, és nézegetem, hogy mikor bújik az első növendék. Ha az első kibújt, leveszem a takarást, és kezdődik a világításos időszak. Fontos már az első nap is gondoskodni a megfelelő mennyiségű fényről, mert 1-2 nap alatt is képesek megnyúlni, amivel csak a problémánk lesz.

Ha van rá igény, innen folytatjuk ha kibújtak a növénykéink. Ha mindent jól csináltunk, ilyesmit fogunk látni: