Év végéhez közeledve, mint a legtöbb időegység végén, érdemes egy kicsit összegezni, számot adni, megnézni hogy telt el az év, mit lehetett volna másképpen csinálni, és értékelni a minket körülvevő világot is.
Az élet kicsit olyan mint a zene. Ha hamiskásnak tűnik, akkor ott valami nincs rendben. Vagy a zenésszel van probléma, vagy a hangszerrel. Minél hamiskásabb a dal, annál nagyobb a probléma. Ha a zenésszel van a baj, akkor az lehet képességhiány, amivel nem sokat lehet kezdeni, legfeljebb megszokni, hogy az ő zenéje mindig hamiskás lesz. A hangszert viszont érdemes időnként átnézni, mert bizony sokszor a hangszer a hibás.
Nem mindenki kap a Jóistentől tökéletes hangszert. Van, hogy valaki eleve görbe nyakkal kapja a gitárt, amit 1-1 akkordra még be lehet hangolni, de a teljes dal biztosan nem lesz tökéletes. Ez van. Éppen ezért az eleve hibás, görbenyakú gitár esetében még nagyobb szerepe van a hangolásnak, mint egy tökéletes hangszer esetében, hiszen ha sikerül jól behangolni, a 3-4 akkordos daloknál nem is biztos, hogy észrevehető a probléma, még akár élvezhető is lehet a muzsika (lehetőségekhez mérten).
Szóval az életben is meg kell néha állni, és megnézni, minden rendben van- e a hangszerrel. Jó alkalmak erre az évfordulók, legyen az születésnap vagy év vége. Ha hamisnak érezzük a dallamot, érdemes megnézni, hogy nem lazult-e meg valamelyik húr a gitáron. Ha igen, akkor azt be kell állítani a megfelelő feszességre, hogy a többi húrral egységben tudjon dolgozni. Egyetlen túlfeszített vagy túlzottan leeresztett húr is tönkre tudja tenni a hangzást, ha pedig több húrral is probléma van, akkor biztosan élvezhetetlen lesz a zene.
Fontos tehát a jó hangolás, még egy nem túl jó minőségű hangszer esetében is, de azt, hogy mi a pontos tennivaló, csak akkor tudjuk meg, ha előtte egy átfogó állapotfelmérést végzünk, az okokat keresve.
Az első dolgunk az legyen, hogy megnézzük, a húrok megfelelően vannak-e feltekerve, illetve hogy a kulcsok épek-e. Nagyon fontos részek ezek, hiszen a húrok itt kapcsolódnak a gitár testéhez, ha ez a kapcsolat gyenge, akkor fölöslegesen próbálkozunk a behangolással. Aztán meg kell nézni azt is, hogy a húrok épségben vannak-e. Nem mindegyik húrt pengetjük egyformán. Van amelyiket többször, van amelyiket erősebben. Időnként elhasználódnak. Ha elhasználódott egy húr, akkor azt bizony le kell cserélni. Vannak húrok amik olyan anyagból készültek, amik nagyon érzékenyek a hőmérséklet ingadozására, de tökéletesen épségben vannak. Ezeket csak meg kell feszíteni vagy lazítani, és egy ideig úgy szólnak ahogy kell. Van egy gitárom, amin az egyik bund egyik vége egy kicsit kijjebb áll mint a többi. Ez a bund akkor is hozzáér a húrhoz, ha nem közvetlen mellette van lefogva, hanem 3-4 bunddal arrébb. Megpróbálhatjuk a bundot beljebb ütni, esetleg megcsiszolni, de akár azt is megtehetjük, hogy amikor csak lehet, megpróbáljuk mellőzni az adott húr használatát.
Ha ügyesek vagyunk, alaposan megvizsgáljuk a hangszert, meghozzuk a szükséges döntéseket, akkor ha nem is tökéletes, de elfogadható, élvezhető zenét tudunk játszani.
Én eleve görbe nyakú gitárt kaptam, és hát a tudásomat is nagy bátorsággal és jóindulattal lehet csak tudásnak nevezni, szóval rocksztár nemigen lesz már belőlem, de a magam szórakoztatására néha azért szívesen elpengetem a gitárt. A húrok sem mind tökéletesek. Az idén nagyon sok húrban csalódtam, és volt amelyikben kifejezetten nagyot. Volt amelyiket túl sokat pengettem, többet mint kellett volna, mindig odafigyeltem, hogy kellően feszes legyen, mégsem adta vissza azt az élményt amit vártam nem lett eredménye a kitüntetett figyelemnek. Több húr megnyúlott. Van amelyiken lehet még feszíteni, de van olyan is, amelyik gyengébb anyagból van mint gondoltam. Ha megfeszítem, hamarosan újra megnyúlik, és ez addig menne így, amíg el nem szakad. Vagy lecserélem, vagy marad ahogy van.
Az ünnepek között megtervezem a hangszer renoválását. Lesznek húrok amiken feszítenem kell, lesznek húrok amin lazítanom, lesz amit majd inkább még jobban hanyagolok, és valószínűleg olyan is lesz amit lecserélek. Mondanám, hogy sajnálom, és lehet, hogy egy kicsit tényleg sajnálom is, de az én hangszeremen az én zenémet játszom, és ha az nem olyan amilyet hallani szeretnék, akkor nem kell sajnálni még a cserét sem. Szerencsém van, van egy húr, a legvastagabb, a legerősebb, amin még csak állítanom sem kell. Onnan fogom kezdeni a hangolást, ahhoz állítom a többit. A harsányabb dallamok miatt a vékonyabb húrokat túl sokat pengettem az idén, többet mint kellett volna, így a vastagabb húrok kicsit háttérbe szorultak, de most van egy kis szünet, rendbe szedem a gitárt, és kigondolom, hogy jövőre hogyan tudok úgy gitározni, hogy azok a húrok szóljanak a legtöbbet amiknek a legszebb hangjuk van.
