Néha elgondolkodok rajta, hogy mi különbözteti meg az embert az állattól. Sokaknak most biztosan a szembefordítható hüvelykujj jut eszébe, és bizony van benne valami. Vannak akiket csak ennyi különböztet meg.
Olvasom a háborúról szóló híreket, mert az arcomba tolják, ha akarom ha nem. Olvasom alatta a kommenteket is. Egészen elképesztő, hogy az emberek egy jelentős része úgy viselkedik, mintha ez egy focimeccs vagy videojáték lenne. Jön a hír, hogy ennyien meg annyian haltak meg valamelyik oldalon, és alatta az ellendrukkerek örömködnek, hogy most aztán megkapták. Az senkinek nem jut eszébe, hogy ők emberek, ők szülők, gyerekek, valakinek az anyja vagy az apja, férje, felesége, szerelme. Egy jó szakember, egy barát, egy jó szomszéd. Odavezényelték őket, ezért lőnek. Próbálnak életben maradni. Nem volt még a földön olyan háború, amiben az egyiknek mindenben igaza lett volna, nem volt még olyan háború, ahol az egyik a tökéletesen jó, a másik meg a tökéletesen rossz lett volna. Most mégis vannak akik azt gondolják, hogy ebben a háborúban így van, és annak örülnek, ha a másik oldalon sokan halnak meg. Fura lelkivilág lehet ez. Bár szerintem nem is gondolnak bele igazán az így vélekedők. A videojátékok, az akciófilmek érzéketlenné tették őket a halállal szemben, persze csak a monitor mögül, mert ha egy ismerős hal meg, vagy egy közeli családtag, az tragédia. Közben meg nem veszik észre, hogy ebben a háborúban ezrével halnak meg, és ők is mind ismerősei, közeli családtagjai valakinek.
Lehet gondolni bármit Orbánról meg a magyar kormányról. Lehet őket nem szeretni. Utálni is. Egyet nem érteni meg pláne, de azért néha, csak néha, legalább mikor emberéletekről van szó, vonatkoztassunk már el egy kicsit a pártszimpátiától! Gondolkodjunk már egy kicsit! Lehetséges fegyverekkel, lőszerekkel életet menteni? Nem! Fegyverrel és lőszerrel csak ölni lehet. Meddig fog tartani a háború? Az utolsó emberig? Mennyi élet az összesen? Az, hogy a komplett nyugat az ukránokkal vívja meg a saját háborúját az oroszokkal szemben az ő dolguk, lelkiismeretük, majd egyszer elszámolnak vele, de itt meg drukkolunk nekik? Drukkolunk a fegyverszállításoknak, amire az oroszok is fegyverszállításokkal reagálnak? Vagy az oroszoknak drukkolunk (mondjuk ők legalább a sajátjaikat küldik a háborúba)? Teljesen elment az eszünk?
A békét nem azért kell elérni, hogy valakinek igaza legyen, vagy hogy igazságot tegyünk! A békét azért kell elérni, hogy ne haljanak meg ezerszám az emberek, akik akár könnyen lehetnénk mi is. Te is, én is. A fiad, a lányod, a férjed, a feleséged, anyád, apád, barátod, szomszédod, ismerősöd. Akkor másképp gondolnád? Békét pedig csak egyetlen módon lehet elérni, tárgyalásokkal. Olyan sosem lesz, hogy elfogynak az oroszok, vagy a fegyvereik. Soha! Tetszik vagy nem, de soha. A vége úgyis tárgyalás lesz, de jelenleg ott tartunk, hogy hogyan halhatna meg a másik oldalon még több ember. Miért? Mert az egyik a bűnös? Tudod mi a különbség Borisz és Borisz között? Az egyik ukrán, a másik meg orosz. Tudod mi a közös bennük? Az, hogy mindketten meghaltak. És mindkettő halálának örült valami fotelharcos több száz vagy ezer kilométerre. Mindkettőjüket siratta a családja. Mindketten élhettek volna még, tehettek volna valami jót. Szerinted melyik Borisz kislányát érdekli, hogy kinek van igaza? Hogy ki a bűnös? Hogy ki az agresszor, vagy ki provokált? Pont leszarja mindkettő, mert ők csak azt tudják, hogy apa nem jön haza többé.
A mielőbbi békét támogatni nem pártreferencia kérdése, hanem evidencia. Békét nem azért kell akarni, mert Orbán azt mondja, ettől még nem leszel fideszes, hanem azért, mert a háborúban meghalnak, a békében meg nem. Ilyen egyszerű ez!
