Az van a Bibliában, hogy Isten a maga képére alkotta az embert. A maga képére, vagyis nem ugyan olyanra, csak hasonlóra. Ebből adódik, hogy az ember messze nem hibátlan, mégis sokan vannak, akik azt gondolják, hogy ők azok. Még akkor is, ha egyébként messze nem, de kifelé ezt kell mutatni, mert hát mások is ezt mutatják, és miért legyen valaki kevesebb mint a többi? Kifelé bármit lehet mutatni, úgysem foglalkozik vele senki, csak addig a rövid ideig amíg nem sikerül azt überelni.
Kifelé mindig minden tökéletes, és mindig mindenki más hülye. Ebből a sok hülyéből kell aztán valamivel kiemelkedni. Mindegy mivel, a lényeg, hogy a sikeresség áthatóan sugározzon. Megkérdezzük a szomszédot, hogy hány tojást tojtak a tyúkok és láss csodát, a miénk pont kettővel többet. Na jó, ez már a múlt, ilyennel már nem dicsekszünk, már nem ez a menő, hanem az autó, a nyaralás, a műköröm, a beállított fényképek, stb. Na jó, már ez is a múlt, mert már ez sem elég menő, már mással kell kitűnni. Mivel? Bármivel. A lényeg, hogy mások fölé helyezhessük magunkat. Látszólag. Aztán, hogy mi van a smink mögött, az már senkit nem érdekel, még a viselőjét sem. Pedig nem kell mindig mindenkinek tökéletesnek lenni, és pláne nem kell mindenáron kitűnni a tömegből. Normálisnak lenni nem ciki!
