Mikor megírok egy bejegyzést, nem ringatom magam abban, hogy azt sokan elolvassák. A közösségi médiát jóval azelőtt kezdtem, hogy a Facebook megszületett, de legalábbis jóval azelőtt, hogy az elterjedt volna. A még működő internetes fórumok többségén veteránnak számítok, sőt, van olyan fórum, aminek a létrejövetelében komoly szerepem volt, és a fenntartásában is a mai napig aktívan részt veszek. Szóval pontosan ismerem az átlagos internetezők olvasási hajlandóságát. Hosszabb szövegtől egyszerűen megijednek. Belegörgetnek, aztán azt mondják, fú.. ezt biztos nem fogom végigolvasni, és már mennek is tovább. Én viszont szeretek úgy fogalmazni, hogy az mindenkinek érthető legyen, ehhez pedig időnként sok karakter kell. Ez van. Azt szoktam mondani, ha csak 1 ember olvassa el, és átmegy az üzenet, már megérte megírni.
Szóval nem nagyon izgat, hogy mennyien olvassák el amit írok, én a lehetőséget megadom az olvasásra azzal, hogy leírom amit gondolok. A többi már a fogadó fél döntése. Ha inkább vicces videót néz helyette, vagy egy olyan sütemény receptjét amit úgysem fog sosem megcsinálni, hát lelke rajta. Az meg végképp nem érdekel, hogy ki nyom lájkot, ki nem. Nem mindenki lájkolós típus, én sem vagyok egy nagy lájkosztó, de ez nem jelenti azt, hogy nem tetszik semmi. Arra azért igyekszem figyelni, hogy ha értékeset látok, akkor arra nyomjak. Nem mindig sikerül. Például ha valaki főzött vagy sütött valamit, és büszke rá (mert azért teszi ki), akkor én értékelem a munkáját. Ha barkácsolt valamit, akkor szintén. Ha leírja a saját gondolatait, azt is, örülök és ezúton is köszönöm, hogy megosztotta velem, még ha az enyém esetlen teljesen más is. Nem szoktam viszont olyanokat lájkolni, amik ugyan szép képek, de nincs mögötte teljesítmény. Nekem egy nyaralós, kirándulós képben nincs olyan, ami elismerésre adna okot. Ott van, azért ment oda mert oda akart menni, érezze jól magát, de ennyi. Mit kedveljek rajta? A megosztott idézetekkel is így vagyok. Ha kapcsolódik valamihez, ha aktualizálható akkor rendben, de annak ott kell lennie alatta. Ha nincs, akkor csak egy idézet. Ha valaki kedvelést érdemel, az a szerző és nem a megosztó. A szelfiket sem szoktam lájkolni. Nekem (és nem mondom, hogy nem velem van a baj) gyomorforgató, mikor valaki kitesz magáról egy képet, aztán mennek alá a kommentek, hogy csini vagy, stb. Mert ugye az életben ilyen megjegyzések nincsenek, ott valahogy megfeledkezünk róla. De említhetném a megosztott zenéket, recepteket is.
Nekem tehát lényeges, hogy valami érték, teljesítmény legyen az általam értékelt bejegyzésben. Nem vagyunk egyformák. Másnak más fontos.
Hogy miért írom le most mégis mindezt? Hát… kavargatom a birsalmalekvárt és hallom a háttérben a tévét, ahol valami celeb (lövésem sincs, hogy ki ő, mit csinál) azt mondja, hogy most nagyon rágyúrt az Instagram-ra, és már nem is tudom hány százezer követője van. Én nem vagyok egy nagy instagramos, de úgy emlékszem, azon a platformon pláne a szelfik vannak előtérben, és a rövid, néhány szavas üzenetek. Aztán mikor végeztem, felütöttem a Facebookot, és egy értesítés várt. XY elkezdett követni téged… Rákattintottam, és akkor láttam, hogy nekem is van már majdnem 500 követőm. 🙂 Tök jó, ezek szerint valakit mégiscsak érdekel amit időnkén ideszemetelek, még ha lájkban, hozzászólásban ez nem is nagyon mutatkozik meg. De hát nincs ebben semmi rendkívüli, az ismerőseim is hiperpasszívabbak mint Karácsony Gergely nyelvtudása, akkor mit várjak el ismeretlenektől? (Egyébként ismeretlen ismerősök aktívabban a bejegyzéseim alatt mint a valós ismerősök.) Persze ez is csak a látszat, mert a fagyis képet ők is lájkolják, és vissza-vissza hallom másoktól, hogy ez is olvasta amit írtam, meg az is, meg ezt mondták meg azt mondták, ha meg csináltam valamit akkor ők is kedvet kaptak, csak hát reagálás terén nem aktívak. Az 500 követő sem sok a 400 000-hez képest, de ezen talán (most, hogy már tudom a receptet) könnyen tudnék változtatni. Elég lenne ha egyik nap jobbra, másik nap meg balra fésülném a hajam, és arról mindig tennék ki egy képet, talán én is eljutnék még az 1000-ig is. De sajnos nincs mit fésülnöm, így aztán most egy hasonlóan érdekfeszítő képpel és üzenettel próbálok meg a celebek nyomába eredni. Hátha… 🙂
Izgatottan várom, hogy ez népszerűbb lesz-e mint az, hogy mennyibe kerül a villany, vagy miért magas az infláció. 🙂
