Én paprikát eszem, te tablettát.
Én magam termelem a kertben, a tiédet laborokban állítják elő.
Én szalonnával, kolbásszal eszem, te proteinszelettel.
Én nem aggódom, ha van egy kis túlsúlyom, te állandóan a kalóriákat számolod.
Én minden nap jót eszek, te meg még sosem ettél jót.
Én főzök, te rendelsz.
Én a családommal eszek, te egyedül, vagy legfeljebb a partereddel.
Én szeretem a feleségem, te jól kijössz a partnereddel.
Én nevelem a gyerekeimet, te eltartod (ha van egyáltalán).
Én hajnalban kelek mégsem vagyok fáradt, te délelőtt és mégis mindig az vagy.
Ha mégis fáradt vagyok én alszok, te magnéziumot szedsz.
Engem már a kotyogós hangja is felébreszt, téged az energiaital sem.
Én hangosan hallgatom a zenét a kocsiban, neked meg állandóan migréned van.
Én villantok, hogy gyere elém, te villogsz, hogy menjek előled.
Én kezet fogok, te intesz.
Én beszélgetek, te lájkolsz.
Nekem az arcomra süt a nap, neked a szemedbe.
Én érzem, hogy hideg van, te fázol.
Én gondolkodok, te hőzöngsz.
Én összefüggéseket keresek, te problémákat.
Én megoldok, te generálsz.
Én magyar vagyok, te európai.
Nekem hazám van, neked lakhelyed.
Én hiszek, te mindenben kételkedsz.
Én megélem az életet, te túléled.

Én normális vagyok. És te?