Mostanában kicsit feszült vagyok, sok(k) a külső hatás. Az egyik nap egy kollégám hozott nekem egy csokit, hogy jobb kedvem legyen. Tudta, hogy a problémákat ezzel nem oldja meg, de arra gondolt, biztos jól fog esni. Elvettem, de rögtön hozzá is tettem:

Azt hiszed, hogy ez bármit megold? Meg egyébként is, inkább valami gyümölcsöt hoztál volna!

Felbontottam és duzzogva beleharaptam. Jól esett. Egy pillanatra még a szemem is behunytam, amit a kolléga észre is vett. Hogy leplezzem a dolgot, gyorsan megjegyeztem:

A csoki tönkreteszi a fogaimat!

A kolléga nem szólt semmit, de onnantól kezdve minden nap hozott egy csokit, amit én duzzogva, mindenféle ellenérvet felhozva, de jólesően elfogyasztottam.

Aztán tegnap este azt mondta, hogy most nagyon kell neki a pénz, mert összetörték az autóját, nem tud több csokit hozni nekem.

Mégis mit gondol ez magáról, hogy csak úgy elveszi a csokimat? És mit gondol rólam? Teljesen hülyének néz? Azt gondolja, hogy majd elhiszem, hogy tényleg összetörték a kocsiját? Legalább fokozatosan csinálta volna, hogy például megfeleztük volna a csokit, de nem, neki az egész kell! Vagy ha nincs pénze csokira, akkor hozhatott volna mást. Mondjuk gyümölcsöt, én már az elején is ezt mondtam. Rohadjon meg ott ahol van! K1G

Egy nyomorult csoki csak 480!

Realizáljátok!