1. rész: Kedvcsináló

Biztos sokan hallottátok már ezt a 2 szót, de túl konteósan hangzott (tudtátok, hogy a konteó szó magyar találmány?), átláthatatlannak, megbízhatatlannak tűnő helyekről származó információkkal. A tájékozottság viszont megkívánja (szerintem), hogy azért tudjuk miről van szó. Ha van rá érdeklődés, foglalkozhatunk vele egy kicsit, de előre szólok, vagy nem lesz rövid, vagy több részes lesz.

Mielőtt valaki azt gondolná, hogy most valamiféle összeesküvés-elmélet terjesztésére vagy propagálására szeretnék vállalkozni, hogy „beszervezzek” másokat is, nem erről van szó, pusztán tényeket elemeznék, logikai kapcsolatokkal, hogy aztán azt mint egy háttérképet betehessük a rajzlapunkra.

Ízelítőül belekezdek, röviden, és ha szeretnétek folytatást, akkor jelezzétek mondjuk egy hozzászólásban.

Messziről indulunk, mert a pörköltkészítés sem a hús felkockázásával indul.

Szóval az emberek élete, de maga a teljes élet mint létforma a marketingen alapul. Mindennek és mindenkinek ami vagy aki él, el kell adnia magát. Ez kicsit anyagiasan hangzik, de így van. Még a növények esetében is, az állatvilágról, az emberről nem is beszélve, a marketing jelentős szerepet tölt be a túlélésben. Gondolkodtunk már azon, hogy miért szép egy virág? Miért van jó illata? Azt szokás mondani, hogy a virág a színeivel, az illatával próbálja magához csalni az őt beporzó rovarokat. Vagyis a felhasználja a színeket és az illatokat a szaporodásához, ami a megtermékenyítést is jelenti egyben, vagyis az utód létrehozását, a túlélést. Majdnem így van. Kivéve, hogy a növények nem felfigyeltek arra, hogy mi tetszik a méhecskének, hanem egyszerűen csak annyi történt, hogy azok a növények tudtak szaporodni, amelyek vonzók voltak a rovaroknak. Ami nem volt az, azt nem porozták be, nem termékenyült meg, nem lett utód. Ha a cseresznye nem lenne piros, a madarak kevésbé vennék észre, kisebb lenne az esélye hogy megegyék, aztán valahol kipottyantsák a magot, ahol ha jó talajba kerül, akkor kikelhet.

Az állatvilágban már mintha lenne erre némi tudatosság, legalábbis az állatok használnak bizonyos praktikákat a partnerük elcsábítására, de ugye csak azt tudja használni, amije van, azt pedig a természettől kapta, és így ő fennmaradt. Ezt egyébként természetes kiválasztódásnak hívják. Az ember képez némi kivételt.

Az embert az eszközhasználat tette rendkívülivé. Az ember már nem csak a természet adta lehetőségekkel él. Amikor egy fiatal lány kifesti magát, akkor tetszeni akar egy fiúnak. A fiúk is tudnak ám piperkőcködni, néhány éve, na jó, talán már évtizede is van, hogy a fésű a farzsebek elengedhetetlen kelléke volt.

A cél, legyen az növény, állat, vagy ember, mindig ugyan az. Elcsábítani a szaporodáshoz, a faj fennmaradásához szükséges másik felet. Míg a növényeknél és az állatok jelentős részénél ez adottság kérdése, az ember esetében már nagyon is tudatos dologról beszélhetünk. Az érvényesüléshez el kell érnünk, hogy vonzóak legyünk. Imponálni akarunk. El kell hitetni a másik féllel, hogy amit mi szeretnénk, az elsősorban neki lesz jó. El kell érni, hogy az ami egyébként számunkra fontos, azt a másik úgy érezze, hogy neki nagyobb szüksége van rá. Akkor önként és dalolva teszi meg azt, amit mi szeretnénk. Minden téren. Így működik egy piaci alkudozás is. Az eladó magas árról indít, majd engedményt ad, és a vásárló meg boldogan veszi meg a portékát annyiért, amennyiért az eladó eleve adni akarta.

Aki hallott már a Great Reset-ről, az most a fejét vakarja, hogy mi köze ennek az egésznek a témához, de én most elsősorban olyanoknak írok, akik még nem hallottak róla, és a megértéséhez az alapokkal kell kezdeni.

2. rész: Befolyásoló eszközök

Ugyan csak egy ember jelezte, hogy igényli a folytatást, de egy ember is pont eggyel több mint a senki, így folytatom.

Szóval az első részben kifejtettem, hogy a marketing mennyire meghatározó az életben. A most becsatlakozók kedvéért még egy példát írok. Mikor egy munkavállaló állásinterjúra megy, akkor mindig kicsit többnek mutatja magát. Hozzánk például még mindig csak „profik” jelentkeztek, aztán 80-90%-ban az első nap elvéreztek. A munkahelyek is szeretik a pozitívumokat kiemelni. Én az ilyet nem is állásinterjúnak, hanem hazudóórának hívom. A cél mindkét fél esetében azonos, elhitetni a másikkal, hogy ő lesz az, aki jobban jár.

Egy másik manipulációs eszköz a propaganda. Kevésbé hatékony, de azért igen számottevő eredménye van. Régi módszer, nem túl kifinomult, a lényege, hogy bármekkora hülyeségről is van szó, ha elég sokat mondogatjuk, lehetőleg minél több helyen, részletek kifejtése nélkül, akkor bizony egy jelentős tömeg hajlandó azt elhinni. Én ilyennek tartom a klímaváltozást is. Nem akarok most belemenni a részletekbe, talán majd egyszer egy külön bejegyzésben kitérünk rá.

Ehhez a propagandához kapcsolódik még a kollektív bűntudat kialakítása. A propaganda eszközével el lehet hitetni, hogy mi emberek mindenért bűnösök és felelősek vagyunk. Ez részigazság, de egy csomó közhely építhető rá, ami szintén a propaganda részévé válik.

Szintén jelentős befolyásoló eszköz a dezinformáció. Ez is egy régi praktika, valótlanságokat kell állítani, ha elég sokszor ismételjük, az emberek jelenős része elhiszi, egy másik belefárad, „ki tudja, mi itt az igazság”, és egy nagyon kicsi mag az, aki átlát rajta. A hazugságnak célja is van. Nem csak annyi, hogy elhitessük a hazugságot, hanem hogy eltereljük a figyelmet az igazságról.

Van egy már kicsit komolyabban űzött módszer is az emberek gondolatának befolyásolására, a destabilizáció. Ennek a lényege, hogy bármilyen ürügyet megragadva, minél nagyobb káoszt kell létrehozni. Tüntetést, zavargást. 10-ből kilencszer a korrupcióval próbálkoznak. Megpróbálnak kirobbantani egy korrupciós botrányt, amiből ezer mellékszálon lehet továbbgördíteni az eseményeket. Ez Magyarországon egy ideje nem működik, de a világ nagy részén igen. A kormányok többsége, a megbukó kormányok többsége korrupciós ügybe bukik bele. Ezért is annyira fontos egy központosított ügyészségbe vonása a lehető legtöbb országnak, mert akkor ez a csodafegyver hatalmas tűzerőt kap. Ne gondoljuk, hogy a destabilizáció az egy misztikus új jelenség, amit senki nem alkalmaz, az állatvilág ragadozói is sokszor folyamodnak a vadászat során ehhez a módszerhez. Eszük ágában sincs azonnal támadni, előbb okoznak egy jókora zavarodottságot, pánikot, aztán a káoszban szépen elkapják a zsákmányt.

Szintén jelentős, és talán a marketing méretével vetekszik a megfélemlítés, a rettegésben tartás. Ha sikerül tömeges rettegést elérni, akkor az emberek zöme irányíthatóvá válik, mert csak a rettegés tárgyára fókuszál, és mindent ez mögé helyez. A rettegő ember a legkönnyebben irányítható.

Még mindig nem jutottunk túl messzire, próbálom rövidre fogni, kis adagokban, de a következő bejegyzésben már elkezdjük ezeket az elemeket összerakni, és kicsit alkalmazni a mai valóságra (ha lesz rá igény).

3. rész: Az információgyűjtés

Minden stratégia alapja az információgyűjtés. Egy háború sem úgy kezdődik, hogy az egyik katona fegyvert ragad, és lőni kezd a másikra. Előtte bizony komoly információgyűjtés zajlik. Még a hétköznapi életben is, mindig a másik felmérésével kezdünk. Mikor én hozzászólok egy 444-es bejegyzéshez, mindig van 2-3 kommentelő, aki mielőtt válaszolna, végigpásztázza a profilomat.

Azt még nem tudjuk, hogy ki a másik hadviselő fél, sőt, még addig sem jutottunk el ebben a témában, hogy egyáltalán van-e, tehát a történetünkben még a békeidőkben járunk, de még ilyenkor sem árt tisztában lennünk azzal, hogy ha valaki információkat gyűjt rólunk, akkor az mekkora sikerrel jár. Vagyis, mennyire vannak biztonságban az adataink. A válasz az, hogy törvény szerint teljesen. Persze ahány törvény, annyi kiskapu, de most még tekintsük úgy, hogy biztonságban vagyunk. Csak olyan adatok kerülnek ki rólunk, amiket mi magunk szolgáltatunk ki. Van ilyen? Hogy lenne… nem mondunk senkinek semmit. De azért ugye van bankkártyánk, amire a fizetésünk érkezik, ugye?

A bankkártya egy nagyon hasznos dolog. Ha az nálunk van, az ad egyfajta biztonságérzetet, mert mindig van nálunk pénz, de nem tudják ellopni. Egyre könnyebb és gyorsabb vele fizetni. Bármit vehetünk vele, tehát ez elsősorban nekünk jó. Elhittük, ugye? A valóság az, hogy a bakkártya használattal szinte minden információt kiadunk magunkról, az anyagi helyzetünkkel kapcsolatban. Mennyit költünk, mire költünk, mennyit spórolunk. Még akkor is, ha azt mondjuk, hogy a kártya mellett készpénzt is használunk. Ugyanis a bankkártyás költekezési szokásainkból egy nagyon pontos kimutatás készíthető, hiszen egészen pontosan mérhető nem csak az, hogy mire költünk, de az is, hogy mire nem. És azt valószínűleg valami „nem látható pénzből” tesszük.

Az okostelefon a másik legjobb dolog a világon. Nem csak bárkit felhívhatunk, de böngészhetünk vele az interneten, használhatjuk navigációra is, és már szinte minden beállítást eltárol egy felhőben, tehát ha cserélnünk kell a készüléket, akkor sincs gond. Ébresztőtől kezdve a zenei ízlésünktől a bejárt helyekig. Ezt is benyeltük, ugye?

A közösségi média pedig az a hely, ahol tarthatjuk a kapcsolatot az ismerőseinkkel, láthatjuk kivel mi történik, és megoszthatjuk a gondolatainkat. Tök jó! Cserébe mi is majdnem mindet megosztunk magunkról.

Ez a három nagyszerű lehetőség segítségével most számoljuk meg, milyen adatokat osztottunk meg magunkról, attól függetlenül, hogy ezek az adatok elvileg biztonságban vannak.

A telefonunk elárulja, mikor kelünk. A benne lévő gps pontosan tárolja, hogy mikor indulunk el a munkába, sőt egész nap rögzíti, hogy merre járunk. Ha okosotthonunk van, még azt is regisztráljuk, hogy meddig ültünk a wc-n. Aztán elindulunk munkába. Útközben megállunk reggelit venni. A bankkártyás fizetéssel elmondjuk, hogy mit vettünk, és mennyiért. Még a mi biztonságunk érdekében sms-t is kapunk róla, természetesen a „telefonunkra”. A telefon elmondja azt is, hogy hol és mennyi ideig dolgozunk. A bankkártya a fizetésünket. Az internetes kereséseink a terveinkről, az érdeklődési körünkről árulkodik. Milyen a politikai beállítottságunk, melyik weboldalon mennyi időt töltünk. A cikkek többségénél kiírják, hogy mennyi az olvasási idő. Abból, hogy mennyi időt töltöttünk az adott oldalon, az is megsaccolható, hogy elolvastuk-e a cikket, vagy a felénél abbahagytuk. Aztán ha hazaérünk, akkor a tv bekapcsolásával megint árulkodni kezdünk, hiszen már a tv is okos, jel fogadására és küldésére is alkalmas. Tehát azt is eláruljuk, hogy az ATV-t, a HírTv-t, vagy a Barátok köztöt nézzük. És ez így megy hétvégéig. Akkor jön csak az igazi adatszolgáltatás a közösségi médiában. Hol voltunk, mit csináltunk, kivel voltunk, hogy éreztük magunkat, mit ettünk, mit ittunk, mit vettünk. Mivel értünk egyet, és mivel nem.
Ezzel a 3 technikai vívmánnyal gyakorlatilag mindent elárulunk magunkról, még olyan dolgokat is, amikről mi magunk sem tudunk. Szerencsére az adataink biztonságban vannak. 2-3 tech cégnél és a banknál. Hogy ezek tulajdonosai között van-e kapcsolat, és ha igen milyen, esetleg mekkora köztük az átfedés, arról kb. semmit nem tudunk.

Igen, tudom, sok beállítás létezik, mi magunk dönthetünk arról, hogy ki lássa a bejegyzéseinket, kapjunk-e sms-t a banktól, mit szinkronizáljon a telefonunk, stb. Van egy rossz hírem! Néhány éve takarékoskodási okokból az jutott eszembe, hogy megnézem, mennyit fogyaszt egy set top box kikapcsolt állapotban. Képzeljétek, pont ugyanannyit mint bekapcsolva. Aztán rájöttem, hogy mivel az gyakorlatilag egy számítógép, és egy áramszünet után 1 perc is kell mire elindul, nyilván nem kapcsolódhat ki a távirányítóval, mert akkor nem kapnék bekapcsolás után azonnal képet. Annyi történt a kikapcsoláskor, hogy elvette a képet meg a hangot. Szóval attól, hogy te valamit kikapcsolsz, és azt kikapcsoltnak is látod, még egyáltalán nem biztos, hogy tényleg kikapcsoltad!

Na és eddig csak azokról az adatokról beszéltünk, amiket te önként és dalolva adsz ki magadról, jogszerűen, törvényesen. És még éppen csak érintőleg foglalkoztunk témával!

4. rész: Az önállóság kulcsai

Tudjuk már, hogy sokféle módon lehet befolyásolni az emberek gondolatait, és azt is, hogy rengeteg adatot szolgáltatunk ki magunkról, most pedig megnézzük, mi az önállóság kulcsa.

Az önállóság nem feltétlenül jelent teljes függetlenséget, de ha azt, hogy kitől vagy mitől függünk mi magunk választhatjuk meg, az mindenképp az önállóság, vagy a szabadság egy formája.

Ez a szabadság talán úgy definiálható a legkönnyebben, hogy az az állapot, amikor biztonságban érezhetjük magunkat, és tudjuk, bármi történjen, mindig van megoldás. Az az ember, aki ebben az állapotában van, az nem befolyásolható (vagy csak nehezen), de semmiképp sem irányítható. Mi szükséges ahhoz, hogy ezt az állapotot elérjük?

Szükségünk van anyagi függetlenségre. Ez nem azt jelenti, hogy milliárdokra van szükségünk, hanem egy olyan pénzforrásra (munkahelyre), ahová szívesen járunk, nem érezzük magunkat kizsákmányolva, és tisztes megélhetést biztosít. A tisztes megélhetés nem egy pénzben meghatározható valami. Az igényeinknek találkoznia kell a lehetőségeinkkel. Ezt régen úgy mondták, hogy nincs az a kevés, amit ne lehetne beosztani, és nincs az a sok, amit ne lehetne elkölteni. Akinek sikerül megtalálni ezt az egyensúlyt, az szerencsés ember, függetlenül attól, hogy neki mennyi az annyi. A kert végében egy sátorban is lehet jót nyaralni, és egy luxusnyaraláson is érezhetjük magunkat rosszul. Igények-lehetőségek.

A biztonságérzet egy lényeges eleme, hogy legyenek dolgok, amik állandóak, amiket nem kockáztatunk. Egy munkahelyet el lehet veszíteni. Lehet anyagi értelemben nehéz helyzetbe kerülni, de kell, hogy legyenek olyan dolgaink, amik ebben az esetben is megmaradnak, állandóak. Ilyen például az otthon. Fontos, hogy otthonról beszéljünk, és ne egy helyről ahol lakunk. Az otthon több mint egy ház vagy egy lakás. Ha már tető van a fejed fölött, akkor nem ázol, nem fázol, de az a hely, ahol úgy érzed megérkeztél, és ott semmi rossz nem történhet veled, az csak az otthonod lehet.

Csinálunk néha olyan dolgokat, amik normál körülmények között nem térülnek meg. Ilyen a kert. Persze ez sem teljesen igaz, mert az, hogy tudod mit eszel, az már megéri, de anyagi értelemben valószínűleg nem. Addig, amíg minden rendben. De ha művelsz egy kertet, akkor éhen már biztosan nem halsz. Ha módszeresen eltárolod a megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, akkor bármilyen nehéz anyagi helyzetbe is kerülsz, nem leszel teljesen kiszolgáltatott. Felhozol a pincéből egy üveg lecsót, kicsit megmelegíted, és már van mit ebédelni. Egyszer egy öreg azt mondta nekem, a birsalma a legjobb gyümölcs a világon. Nem nagyon értettem, hogy lehet az a savanyú, fanyar, száraz valami a legjobb gyümölcs. Ekkor azt mondta: „Nyáron mindig van valamit enni. A birsalmát késő ősszel leszeded, beteszed a hideg szobába a szekrény tetejére, ahol hónapokig eláll. Ha télen nincs mit enni, kettőt összevágsz, egy kis vízben megfőzöd, már megtölti a gyomrodat.” Na ekkor gondolkodtam el, hogy mit tudunk mi egyáltalán a szegénységről. Egy kert „békeidőben” is sokat tud tenni az asztalra, kevésbé „békés” időben pedig életmentő lehet.

Mi járulhat még hozzá a biztonságérzetünkhöz? Hát ha a nehézségekkel nem egyedül kell szembenéznünk. A legfontosabb szövetség természetesen a család. Aki mellett egy család áll, annak mindig van kire számítania. Minél nagyobb a család, annál többre. A rokonok, barátok, szomszédok, utcabeliek és más kisközösségek mind erős támaszok lehetnek ha nem úgy alakul minden, ahogy terveztük. Gyakran elég egy mosoly, egy ölelés, valaki aki nem néz le.

Nagy lelkierőt adhat a hit is. Mikor az ember már csak egy helyről várhat segítséget, akkor imádkozik. Aztán, hogy annak eredményeként, vagy csak az idő múlásának köszönhetően, így vagy úgy de megoldódnak a problémák. A vallás közösségteremtő és közösségmegőrző is egyben. Ugyanez mondható el a hagyományokról, a hagyományőrzésről is. A történelem ismerete, a nemzeti öntudat (különösen ha a sajátunkra gondolunk), azt sugallja nekünk, hogy ha elődeink sokkal nagyobb szenvedések mellett is túléltek, megmaradtak, akkor nekünk is sikerülnie kell. Nem szégyenkeznünk, hanem büszkének kell lennünk arra hogy kik vagyunk.

Tehát a biztonságérzetünkhöz szükséges:

– anyagi biztonság
– otthon
– legalább részleges önellátás illetve az arra való képesség megléte
– család
– rokoni, baráti közösségek
– hit
– hagyományőrzés
– nemzeti öntudat

Értelemszerűen, ha valakit befolyásolni, irányítani szeretnénk, meg kell szabadítanunk a biztonságtudatától, vagyis a fent említett dolgoktól. A következő részben (hogy ne legyen hosszú) megnézzük, hogyan lehet ezt elérni.

5. rész: Biztonságérzet – anyagi biztonság

Az előző részben megbeszéltük, hogy a biztonságérzetünk egy fontos eleme annak, hogy ne legyünk befolyásolhatók, irányíthatók. A biztonságérzetünk pedig az alábbiakon múlik:

– anyagi biztonság
– otthon
– legalább részleges önellátás illetve az arra való képesség megléte
– család
– rokoni, baráti közösségek
– hit
– hagyományőrzés
– nemzeti öntudat

Megbeszéltük, hogy az anyagi biztonság nem gazdagságot jelenten, hanem azt az állapotot, amikor nem kell rettegnünk a másnaptól. Hogyan lehet a biztonságérzetünknek ezt az alkotórészét megszüntetni?

Az első, hogy alacsonyan kell tartani a béreket. Ez egyszerű. A következő, hogy a munkahelyeken el kell hitetni veled, hogy bármikor probléma nélkül pótolható vagy, egy porszem vagy csupán a gépezetben. A munkáltatók jelentős része ezt a feladatot anélkül elvégzi, hogy bárki megkérné rá. Nem egy cégnél hallottam már, hogy 5 perc alatt pótolnak az expresszből. Aztán elmentem 3 hét szabadságra, mert született az első gyerekem, aztán mikor visszamentem, azzal fogadtak, hogy kis híján csődbe ment miattam a cég (tehát a rossz továbbra is én voltam, csak más megközelítésből). Olyan is volt, hogy a munkáltatóm azzal próbált nyomást gyakorolni, hogy a vállalkozása akkor is működött, amikor én még ott sem voltam. Ha elmegyek, akkor is meglesznek. Aztán felmondtam, 30 nap határidővel, mert azt gondoltam hogy úgy korrekt, majd ugyanez az ember 2 hónappal később már nekem dolgozott hónapokon keresztül, hogy ne kelljen lehúznia a rolót. Szóval a cégeket nem kell noszogatni, ők maguktól is megteszik, ami a dolguk. Jelentős energiát fektetnek abba, hogy elhidd, az életed tőlük függ, tőlük kapott ajándék. Örülj, hogy egyáltalán alkalmaznak.

Ha már megvan a kevéske fizetésed, akkor azt el kell költened, lehetőleg olyan dolgokra, amik nem visznek téged előre. Olyan dolgok utáni vágyat kell benned ébreszteni, amiket sosem tudsz elérni. Itt az emberek maguk asszisztálnak. A média ontja magából azoknak a termékeknek a reklámjait, amikre semmi szükséged, de mégis megakarod venni. Mert újabb modell, mert trendi, mert a szomszédnak is olyan van. Az emberek meg ráharapnak, pénz nélkül. Ha a szomszéd új autót vesz, neked is kell, mert különben úgy érzed, te kevesebb vagy nála. Ha a szomszéd hitelből vette, az sem baj, veszel te is hitelből. Ha ő tudja fizetni, te is. Az autó egyébként egy nagyon érdekes dolog. Az emberek többsége alig használja, csak tartja. Áll a garázsban, és hétvégén előveszi az ember egy teszkózásra. De ha a szomszéd újat vesz, akkor le kell cserélni, akkor is, ha 10 év alatt 50 000 km-t sem használtuk. Ha a szomszéd klímát szereltet, akkor te is. Pedig se te, se a szomszéd nincs otthon a nap nagy részében, és egy okos szellőztetéssel, egy redőnnyel simán átvészelhető az a néhány nagyon meleg éjszaka. Ha a sógor a Balatonnál nyaral, te már Horvátországba akarsz menni. Ha a szomszéd is oda megy, te Görögországba. Ha a sógor is, akkor te kétszer. 30 éve még nyaralásnak számított ha a gyerek elment a nagyszülőkhöz pár napra. Nyaralásnak számított, ha az apa horgászott, és a család is elment egy sátorral pár napra a tópartra. Nyaralásnak számított, ha az ember hozzájutott egy víkendházhoz, ami egy olyan településen volt, ahol volt strand. Ma már csak az számít nyaralásnak, ha van fehér fürdőköpeny, meg masszázs, és eljátszhatjuk azt akik nem vagyunk. Eltartott kisujj, koktél a napozóágyon, stb. Természetesen minden posztolva, hogy az ismerőseid lássák milyen menő vagy. Aztán 2 nappal később mutogatod a képeket a kollégáknak az éjszakás műszakban a cigiszünetben.

Meg kell tehát teremteni a vágyat az egyébként nem elérhető dolgokra, és azt ha lehet, akkor hitelből is finanszírozni kell. Akinek hitele van, az a legkiszolgáltatottabb. Ő már nem pattoghat a munkahelyen, mert ha úgy alakul, akkor nincs miből fizetni, és a bank pillanatok alatt elvisz mindent.

Vannak országok, és most szándékosan nem írom le a legnagyobb nevét, ahol ezt már professzionális szinten űzik. A csodafegyver neve: hitelkártya. A hitelkártya egy nagyon nagy találmány. Pillanatok alatt hozzá lehet jutni, a bankok nagyon rugalmasak, és azonnal adnak egy szép hitelkeretet is. Természetesen ez neked nagyon jó, mert ha ide érkezik a fizetésed, akkor minimum annyi hitelkeretet kapsz hozzá, ami mint egy ajándékba kapott vésztartalékként funkcionál. Ráadásul, ha megszorulnál, és azzal fizetve vásárolnál, semmi gond, ha 30 napon belül visszakerül a pénz a kártyára, még kamatot sem kérnek érte. Hát nem nagyszerű? Már a HITELkártya elnevezésnél kapcsolnunk kellene, hogy miről szól, mi a célja, de gondoljunk csak a korábban említett befolyásolási módra! Mikor valaki egy olyan üzletet kínál neked, ami neked jobb mint neki, az vagy hülye, vagy hazudik. A bank hülye? Nem, tehát hazudik. A hitelkártya a hitelfelvétel legegyszerűbb módja. Nem kell kérni, nem kell bevallani senkinek, hogy kifogytál a pénzből, csak odatartod és már megy is. Igen ám, csakhogy a hitel kevés kivétellel újabb hitelt eredményez. Azokban az országokban, ahol régóta divatban van a hitelkártya, már nem a fizetésüket költik az emberek a mindennapi kiadásaikra, hanem a hitelkeretüket. Szerencsés esetben csak annyit, amennyi a bérük, és amikor azt átutalják, nullázzák a számlát. De! A fizetés utáni első tranzakció már a hitelkeretből megy. Vajon mennyire él anyagi biztonságban az az ember, akinek a fizetése előbb fogy el, mint hogy azt megkapná? Mennyire ugrálhat a munkahelyén? Semennyire, mert egyetlen fillér tartaléka nincs. Ha utcára kerül, 0 forinttal kerül oda.

Az az ember, aki anyagi értelemben sakkban van tartva, az a napja nagy részét bizonytalanságban, aggódásban, megtörve, gondolatait ezzel lekötve tölti. Zsarolható, befolyásolható, irányítható.

6. rész: Biztonságérzet – az otthon

Mi az az otthon? Egy ház vagy egy lakás amiben lakunk? Attól azért több. Az otthon a miénk. Ott nem csak lakunk, hanem élünk, együtt a családunkkal. Az otthon egy olyan hely, ahol bármi történjen, mindig menedéket lelünk.

A biztonságérzetünk alapfeltétele, hogy legyen saját tulajdonú otthonunk. Mi, Európa keleti felében egy kicsit elmaradtunk a nyugati országoktól. Még a szocializmusban is az egyik elsődleges cél volt, hogy az embernek legyen otthona. Miért fontos ez? Bármennyire is kiszámíthatatlan a világ, az otthon tud lenni az a biztos pont, ahonnan minden reggel el lehet indulni, és minden este haza lehet érkezni. Ha az élet úgy hozza, akár otthon is lehet maradni. Lehet csinosítgatni, fejleszteni, mert a miénk. Egy háznál lehet fát ültetni, kertészkedni, kedvünkre alakítani minden szempontból, anélkül, hogy tartanunk kellene attól, hogy egyszer ki kell majd költözni belőle. Elveszíthetjük a munkánkat, a bevételi forrást, jöhet betegség, de tető mindig van a fejünk fölött. Meg nem ázunk, a szél sem fúj be, és meleget sem olyan nehéz csinálni, ha nem is az egész házban, de legalább egy szobájában. Nem véletlenül éneklik, hogy: „ Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát, s annak melegét mi visszavár”, mert az a „meleg” mindig visszavár.

Az otthon egy olyan fix pont, aminek a megléte nagyban csökkenti az egyén befolyásolhatóságát, irányíthatóságát. Elég nyilvánvaló, hogy ha valaki befolyásolni, irányítani akar minket, akkor meg kell hogy szabadítson minket ettől a szabadságunktól. Ennek több módja is van.

Az egyik módszer, hogy tegyük elérhetetlenné. Mint mindent aminek ára van, a lakások/házak árát is lehet befolyásolni. Ha ehhez még egy alacsonyan tartott bért is társítunk, akkor az már fél siker. Miért csak fél? Mert vannak olyan kormányok, akik próbálnak ez ellen tenni. Lakástámogatásokkal, adókedvezményekkel, bérek felzárkóztatásával. Egy okos ember sosem áll egyetlen lábon, ha egy tervet komolyan gondol ezért van még pár trükk. Ilyen az elrettentés. Ha mindenáron saját házat akarsz, legyen, pénzed úgysincs rá, hát gyere, majd mi adunk. Természetesen olyan feltételek mellett (csupa apró betűvel), hogy véletlenül se tudd majd kifizetni. Kapsz mondjuk deviza hitelt, aminek aztán az árfolyamát különböző eszközökkel úgy ellőjük, hogy még örülni is fogsz, amikor cserébe elvesszük a házadat, és minden addigi befizetésed.

A leggusztustalanabb viszont ebben a kérdésben is a propaganda. Amikor elhitetik veled, hogy ami neked rossz, az igazából jó neked, téged szolgál. Írtam erről korábban. Szóval neked nincs szükséged saját tulajdonú otthonra. Minek kellene az neked? Hogy lekösd magad valahova? Hogy ne tudj menekülni? Hogy ne tudd követni a piac változásait? Emlékszem, volt egy időszak, amikor azzal volt tele a beszélgetős rádióműsorok nagy része, hogy a legnagyobb hiba az, hogy a magyarok nem eléggé mobilak. Nem hajlandók oda költözni, ahol a munkahely van (ebben az időben nagy volt a munkanélküliség). Vagyis egy leszakadt régióban élő (érdemes elgondolkodni hogyan és mikor szakadt le) embernek, aki nem talál munkahelyet, úgy kellene megszabadulnia a kilátástalan helyzetétől, hogy elköltözik egy olyan helyre, ahol a kerítés is kolbászból van. Hogyan? Nyilván nincsenek megtakarításai, ha lennének, akkor nem kellene költöznie. Mit kell tehát tennie? Eladni az otthonát. Amit azért kap, abból kijön 3 új kantáros nadrág, egy rozzant autó, és a 3 havi kaució egy albérletre. Irányítható lett az emberünk? Hát hogyne, mert ha nem azt teszi amit mondanak, akkor mehet haza. Igen ám, csak már nincs hova hazamenni. Emlékeztek még az EU legnagyobbnak mondott előnyére, a munkaerő szabad áramlására? Nagyjából erről szólt. Emlékeztek még, melyik politikai érdekkörök szajkózzák a bérlakások építésének fontosságát? Ismerősen cseng az a mondat, hogy nem a bajt kell importálni, hanem a segítséget kell oda vinni, ahol a baj van? Emlékeztek még kik ágálnak az autóiparhoz kapcsolódó beruházások ellen, amik segítséget jelenthetnek azoknak az országrészeknek, amelyek alól kirántották az ipart a rendszerváltáskor?

Nyugaton, pláne Amerikában jóval előttünk járnak ebben is. Ott már teljesen bevett szokás a bérelt, állandóan változó otthon. Ezt csak azért írom le, mert ha halljuk a szél zúgását de még nem érezzük, akkor elég ha elnézünk a távolba. Amerre azt látjuk, hogy hajlanak a fák, mozognak a levelek, ott biztosak lehetünk benne, hogy már javában fúj a szél, és ha nálunk is elkezd, az jó eséllyel abból az irányból érkezik hozzánk.

Most pedig ha van kedvetek, keresgessetek a neten statisztikákat, amikben megmutatják, a világ mely országaiban mekkora a hajléktalanok aránya! Nehéz dió lesz ilyet találni, mert ezt nem reklámozzák.

7. rész: Biztonságérzet – legalább részleges önellátás illetve az arra való képesség megléte

Amikor az önellátást említjük, legtöbben arra gondolnak, hogy ki kell költözni egy tanyára, ott nomád körülmények között egy kunyhóban lakni, kecskét fejni, és a patakparton kell egy kőhöz csapkodni a bugyit mosás címszóval. Így is lehet, de azt hiszem, ez a másik véglet, az ideális itt is a középút lehet. Ezért is írok részleges önellátásról.

Ez a bejegyzés most főleg a vidéken élőkről szól, de a városlakókhoz is visszakanyarodunk majd a végén.

Szóval mi is az a részleges önellátás, mi az előnye, és mit lehet ellene tenni? A részleges önállóság az, amikor csökkentjük a másoktól (külső hatások/tényezők) való függőségünket. Ezt nagyobb részben az élelmiszer termelés teszi ki, de más területen is lehet csökkenteni a függőséget. Az élelmiszerek tekintetében még biztosan sokan emlékeznek azokra az időkre, amikor szinte minden vidéki kertet műveltek, zöldséget, gyümölcsöt, de még takarmányt is termeltek. A megtermelt javakat pedig nem csak frissen fogyasztották, de azokat el is tárolták. Még a szocializmus sem tudta a gyárakba kényszerített emberektől elvenni ezt a függetlenségi törekvést, a kapitalizmusnak viszont sikerült. Mondok pár dolgot, amit az emberek megtermeltek, és azt tartósítani is tudták. Röviden, csak felsorolás szintjén.

Megtermelték az éves burgonyaszükségletüket. Paprikát, paradicsomot, uborkát, répát, petrezselymet, káposztaféléket. Tökféléket főzeléknek, rántani, sütőtököt télre. Retket tavasszal, nyáron, ősszel és télre is. Hagymaféléket. Borsót, zöldbabot, fejtőbabot, szárazbabot több félét, levesnek, főzeléknek.

Tartósítottak szinte mindent. A gyümölcsökből befőttek, lekvár készült, a zöldségekből savanyúság, a petrezselymet, répát elvermelték, a paradicsomot léként tartósították, a borsót, zöldbabot szintén üvegben tették el. A birsalmából sajtot főztek.

Mindig volt néhány tyúk, kacsa, liba, esetleg 1-2 disznó. A szárnyasoknak megtermelték a kukoricát, a disznók kapták a moslékot, és bizony a kertből is jutott nekik bőven. A csirkék tojták a tojást, és az új szaporulatból mindig jutott 1-1 kakas levesnek, pörköltnek. Őszre, mire a kacsák-libák megnőttek, eljött a kacsasültek ideje. Aztán az ünnepekre mindig sikerült egy disznót vágni, amiből aztán lett minden, hús, kolbász, sajt, hurka, sonka, tepertő, zsír. 800 Ft egy liter étolaj! Aztán a hús ment a zsírba, sonka, kolbász, szalonna a füstre. A rendszeresen megtartott böjt pedig segítette a beosztást.

Most gondoljátok végig, mennyiféle étel főzhető ezekből? A mai élelmiszerárak mellet mekkora megtakarítást jelentene ezek megléte? Nem állítom, hogy az az élet csak a szépről meg a jóról szólt, de ezeknek az embereknek a kitettsége sokkal kisebb volt mit a mai embernek. Ma ugyanis még falun is nagyítóval kell keresni azokat, akik folytatják ezt az életmódot. Ma mindent megveszünk.

Hogy alakult így? Hát, természetesen a propaganda sokat segített. Nem éri meg. Semmit! 2 dolgot érdemes egy kertbe tenni, füvet meg tuját. Mert az milyen szép! Az emberek meg elhitték, hogy a jobb élet kulcsa, hogy ne csináljanak semmit. Ugye, hogy egy csöpp ész is elég kellene, hogy legyen, hogy rájöjjünk, ha nem termelünk semmit, hanem helyette kirándulni, vagy wellness-ezni járunk, a tv előtt fekszünk, abból aligha lesz jobb életünk? Mégis emberek ezrei ették meg ezt a lassú mérget, mert ma állítom, hogy 10 falun élőből sem tudja 7-8 megmondani, hogy mikor kell elvetni a babot. Még azt sem tudják, hogy miért vetjük a babot, és miért ültetjük a krumplit, ha az vetőkrumpli. Módszeresen nevelték rá az embereket a semmittevésre, kezdetben az olcsó import termékekkel, amivel nem mellékesen a helyi gazdaságokat is jócskán leépítették. Ez persze már változóban van, nincs már olcsó import, és egyre drágább lesz, mert már nem kell attól félni, hogy az új generáció felássa a szülei által füvesített kerteket. Nem is tudnák, hogyan kell. Most a többségről beszélek. Ha pedig valaki szembe akar menni ezzel a trenddel, azt korlátozni kell. Korlátozni kell a tartható állatok számát, mert hát hangosak, büdösek, korlátozni, sőt, tiltani kell a kerti hulladékok elégetését ami egy igen régi megsemmisítése a vissza nem forgatható növényi hulladékoknak, mert a tujatermesztőknek is joguk van a tiszta levegőhöz. Most ne jöjjön senki a komposztálással, merthogy régen is komposztáltak, csak akkor nem így mondták, hanem, hogy megyek, kidobom a ganajra. Szóval nem, kedves 4. emeleti mezőgazdászom, nem találtál fel a komposztálással semmi újat, de van, amit nem lehet. Ha szerinted ez nem így van, akkor hiányosak az ismereteid. Nem megyek most bele a részletekbe, leírtam már korábban.

Ugyanezt eljátszották más területeken is, hogy ne legyen túl hosszú ez a rész sem, csak 2 példát említek. Az egyik a kutak. Szinte mindegyiknek ihatatlan a vize. Érdekes, hogy csak azoknak, amiket bevizsgálnak. Van még 1-2 ember, aki nem vizsgáltatja be, csak issza, és láss csodát, nem fososodik meg tőle. De ma már nem hogy nem ásnak kutat, hanem a már kiásott kút vizét is veszni hagyják. Mert az nem jó semmire. Ugyanígy leszoktattak a minket a fenntartható tüzelésről is. Gáz kell mindenkinek, mert az milyen csudijó, tiszta, kényelmes megoldás. A kéményeket bontsd vissza, a kazánt dobd ki, a gravitációs fűtést alakítsd át korszerűre, persze ne annyira korszerűre, hogy vissza tudd tenni a kazánt ha kell, a kályhák mehetnek a vasba. Minek neked szilárd tüzelés? Úgysem metszed a fát, nincs metszési hulladék amit eltüzelhetnél, erdő sincs (akkor se ha van). Egyébként is milyen ciki már begyújtani, meg salakolni, fát hasítani. Ez már a 21. század! Fűts gázzal, aztán nyomorogj!

Most pedig azokhoz egy sor, akik azt mondják, hogy ők bezzeg csinálnák, de a 8. emeleten nem lehet se fát ültetni, se tyúkot tartani, stb.. Nem tudom, hogy azt tudjuk-e, hogy ez is csak egy átverés. A magyar de az európai lakosság is fogy. És mindenki lakik valahol. Mekkora matematika tudás szükséges ahhoz, hogy kiszámoljuk, hogy ha kevesebben vagyunk, akkor szabadulnak fel kertes házak, telkek is?

Senki ne magát hibáztassa! Egy tudatos átnevelés részesei vagyunk, és akinél hatott a szer, az már nem csak részese hanem élharcosa is. Ellenszer? Kitörölni a csipát a szemekből, 2 lépést hátralépni és gondolkodni, addig amíg van mivel!

8. rész: Biztonságérzet – Család

Mi a család? A család jó esetben egy élethosszig tartó közösség, a legerősebb kötelék. Apa, anya, gyerekek. Akinek van gyereke, annak talán nem kell mondanom, hogy egy ember életében aligha lehet nagyobb öröm, nagyobb feladat, nagyobb felelősség mint egy vagy több gyerek felnevelése. A család, a gyerek, sosem lehet pénz kérdése, bármennyire is szeretnék azt velünk elhitetni. Elég ha megnézzük, hogy a különböző anyagi lehetőségek hogyan befolyásolják a vállalt gyerekek számát. A legszegényebb országokban, a legszegényebb régiókban, megyékben, településeken, családokban jóval magasabb a gyerekek száma, mint az anyagiakban jobban bővelkedőkben. Egyszer egy öreg azt mondta nekem:

„Nincs ma szegénység. Annyit eszem, amennyi belém fér. Vizet csak akkor iszok, ha azt kívánom. Mi kilencen voltunk testvérek. Gyerekkoromban a vasárnapi ebédnél a testvéreimmel összeverekedtünk a csirke fején. Akkor szegénység volt.”

Akkor valóban nagy szegénység volt. Ha valamikor meg kellett gondolni a gyerekvállalást az anyagiak miatt, az az a kor volt, mégsem tették. A gyerekre mint Isten áldására tekintettek, még a kilencedikre is, és az is volt.

A család az a kötelék, aminek (kevés kivétellel) a tagjai mindig számíthatnak egymásra. Egy anya vagy egy apa örökre anya és apa marad, bármi történjen. Egy gyerek pedig örökre a gyerekük. Az, hogy a gyerekből jó felnőtt, jó ember legyen, az a szülők felelőssége, lehetősége. Az, hogy mire nevelik, nem egyenlő azzal, hogy mit adnak meg neki. Minden szülő szeretne mindent megadni a gyerekének, amit csak lehet de ez nem egyenlő a neveléssel. Az pedig, hogy a gyerek hogy viszonyul a szülőhöz mikor az megöregszik, a nevelésén múlik. Most nem arra kell gondolni, hogy mennyire beszél vele szépen, vagy csúnyán, mert az embernek vannak egyéb gondjai is, főleg az aktív korúaknak, egy szülő is szól néha csúnyábban a gyerekéhez, tehát a lényeg nem is ez, hanem hogy a szülő érezze a saját felelősségét akkor mikor a gyerekét neveli, hogy aztán majd a gyerek is érezze a felelősségét a szülő iránt, ha az megöregszik. A család tehát egy nagyon erős mankó, ami körbejár a tagjai közt, és mindig az támaszkodik rá, akinek épp szüksége van a segítségre.

A pénz, a hatalom nem ismer ilyen köteléket. Egyéneket ismer. Katonákat, robotokat. Az egyént erről az oldalról szemlélve megállapíthatjuk, hogy nem jó ha neki szoros kapcsolatai vannak, mert akkor nincs teljesen kiszolgáltatva. Nem jó, mert ha elvesszük a játékát és azt mondjuk neki, hogy ha nem azt teszi amit mi parancsolunk, akkor nem adjuk vissza, akkor erre elmegy anyuhoz, aki ad neki egy másik játékot. Ha az egyénre ellenségként tekintünk, akkor le kell választani a szövetségeseiről. Erre pedig van lehetőség.

A legegyszerűbb itt is a propaganda és a pénzzel machinálás. Ha elég nagy anyagi különbségeket sikerül elérni az emberek közt, és közben túlfűtjük az igényeiket, akkor előbb vagy utóbb összeugranak maguktól is.

Aztán teremtsünk olyan munkahelyeket, amelyek nem biztosítanak kellő időt a családi életre. Legyen 4 műszakos munkarend! Ez a legjobb! 4 napig nem ébrednek együtt, aztán 4 napig nem fekszenek le együtt, majd 4 napig nem is nagyon találkoznak, mert az egyik akkor alszik amikor a másik dolgozik, aztán adjunk 4 nap pihenőt, ami minden harmadik napfogyatkozáskor esik hétvégére. Az elhidegülés garantált. Apu 4 műszak, anyu jó esetben csak 1, a gyerekek hol itt, hol ott, hol a nagyszülő vigyáz rá hol az egyik ismerős. Aztán anyu unatkozni kezd, mert 12 naponta van 4 este, hogy apa is otthon van, akkor is álmos mert korán kelt, aztán mindig van egy ajánlattevő… Apa vagy megtudja vagy nem, de egyébként ő is többet beszélget a kolléganővel mint anyával. A gyerekek meg csak keresik a helyüket, mert mama az nem anya, miközben anya sem az.

Ugye ki szoktam emelni, hogy az a leggusztustalanabb az egészben, hogy mindezt úgy adják elő, hogy az egyén azt gondolja, hogy ettől jobb nem is lehetne neki. Mert a műszakpótlék az kell. Valamit valamiért. Meg egyébként is, egy éjszakás műszak után szabad az egész nap, és akkor bármit csinálhatunk. De jó! A legaljasabb propaganda a családok felszámolására pedig nem más, mint az, hogy nem is kell neked gyerek. Minek? Áldozd fel magad 2-3 bőgőmasináért?

Nem tudom, mennyire néztek stand up comedy-t? Trend lett fikázni a családot. Majd nézzétek meg, és figyeljétek, hogy az előadások 80 százaléka arról szól, hogy hogyan keseríti meg az előadó életét a felesége, a férje, a gyerekekről nem is beszélve. Javaslom megtekinteni a Nincs idő gólörömre című „művet”, ami szerintem nem szándékos, hanem a már a propaganda hatása, ami ráadásul öngeneráló.

Ne akarj családot! A család csak megkeserít, szegénnyé tesz, elveszi a lehetőségeidet. Ez az ige. Nő, ne szülj gyereket! Mi lesz a karriereddel? Ez folyik a csapból is. Egy nő számára is pontosan olyan fontos a karrier, mint egy férfinek. Úgy őszintén! Lehet egy nő számára nagyobb karrier attól, hogy új életet hoz a világra és azt vigyázza, tanítja, neveli? Egy férfi számára van attól nagyobb karrier, hogy apa legyen? Hát nem azért kelünk fel minden áldott hajnalban és megyünk el dolgozni? Dehogy nem!

Milyen érdekes az élet, hogy mindig gondoskodik bizonyítékról. Ennek a bejegyzésnek a megírását hetekkel ezelőtt eldöntöttem. Ma volt esedékes, mert azért más dolgom is van. Ma felütöttem az internetet, és egy nagy olvasottsággal rendelkező hírportál egy idevágó cikkével találkoztam. Mondom a címét:

Gazdagabbak azok a nők, akik nem házasodnak vagy vállalnak gyereket.

Aztán a magyarázószöveg:

„Pénzügyi szempontból jobban járnak azok a nők, akik nem házasodnak vagy vállalnak gyereket, véli egy kutatás.”

A kutatás természetesen hol máshol készült volna, ha nem az USA-ban? Megállapították, hogy:

„egy szingli, gyermektelen amerikai nőnek átlagosan 65 ezer dolláros vagyona volt 2019-ben”

Aztán persze kitértek a galád károkozókra, a gyerekekre: „egy 2015-ben született gyermek felnevelése körülbelül 310 ezer dollárba kerül.”

Vagyis ha azt akarod, hogy jó életed legyen, akkor ne legyen családod. Érdekességként, ki nem találnátok, hogy melyik szervezet végezte ezt a kutatást! A Federal Reserve Bank of St. Louis. Hogy ki ők? Ki fogunk rá térni, de nem ebben a bejegyzésben.

Természetesen a nyugat nem áll itt meg, mert a propagandagépezet nem éri be ennyivel, nem ez lett beprogramozva. Ha véletlenül megtörténik a baj és esetleg mint egy normális ember szerelembe, majd teherbe esnél, akkor sem kell kétségbe esned, akkor sem kell lemondanod a karrieredről, vetesd el azt a gyereket! Akár a 9. hónapban is! És akár hiszitek, akár nem, ez mellett ezrek kampányoltak, tüntettek érte. Egy születés előtti gyermek megöléséért! Normális világ ez?

A legjobb pedig, ha idáig sem jutsz el. Az a legjobb, ha teherbe sem esel. Ez pedig úgy a legegyszerűbb, ha nem a másik nemhez vonzódsz, hanem a sajátodhoz, de még jobb ha egy kutyához, egy halhoz, vagy egy függönykarnishoz. Mert attól nagyszerűbb dolog a világon nincs. Nincs gyereksírás, nincs szaros pelenka, csak te vagy, a szórakozás és a karrier. Tudom, te még tiltakozol kicsit, mert te még királyokról meg hercegnőkről hallottál gyerekkorodban, és papás-mamást játszottatok az oviban, ahol még csak véletlenül sem cserélődtek fel a szerepek, de ne aggódj, a jövő generációja már nem lesz ilyen maradi mint te. Nekik ugyanis a fejlett nyugat és néhány itthoni kiszolgálója már készül nevelő, elfogadást segítő propagandaanyaggal, egészen az óvodás kortól. A te gyerekednek is! Te meg észre sem veszed, mert éppen éjszakás vagy a héten. Kivéve, ha a gonosz magyar kormány ezt nem engedi. Akkor a te gyereked még éppen kimarad a felvilágosításból.

Szóval igen erős támadásoknak van kitéve a család intézménye, de a cél most is ugyanaz, a tökéletesen kiszolgáltatott, elbutított, parancsra ugró, karbantartásmentes biorobotokká formálás.

Tudom, akiknek van ismeretük a Great Reset-tel kapcsolatban, már nagyon várják, hogy mikor jutunk el oda, de nyugalom, el fogunk. A bejegyzéseim azoknak szólnak leginkább, akik még nem kezdték el összerakni a kirakós darabjait, ezért az alapoktól kell indulnunk.

9. rész: Biztonságérzet – Közösségek

Egy kicsit gyorsítunk, és néhány pontot összevonok. A következő részben pedig már szeretném a korábbi részeket aktualizálni, és eljutni végre a Great Reset valóságába.

Szóval amiket még nem tárgyalunk ki:

– rokoni, baráti közösségek
– hit
– hagyományőrzés
– nemzeti öntudat

A családhoz hasonlóan, a biztonságérzetünk szempontjából szintén fontos, hogy közösségek tagjai legyünk. Ezek lehetnek rokoni, baráti lakóhely szerinti közösségek. A közösségeket pedig mindig összetartja valami. Ilyen lehet a hit, a hagyományőrzés és a nemzeti öntudat is.

A velem egyidősek még éppen emlékezhetnek gyerekkorukból, hogy hogyan működött akkor a közösségi élet. Pedig nem volt közösségi média, nem volt a zsebünkben mindenki idővonala, mégis nagyobb közösségi élet volt. Talán az egymásra utaltság is közrejátszott ebben. Egy disznót nemigen vágtak le egyedül, kellett hozzá a család, de ma mindenki eltud menni egyedül is a teszkóba. A kukoricát sem törték egyedül, összefogott a család, a szomszédok, és egyik nap az egyikét, másik nap a másikét törték. Ma senki nem ér rá, nincs is se kukorica, se állat ami megenné. Házat is közösen építettek, nem kellett vállalkozó, jó esetben volt egy fizetett kőműves meg a segédje, az összes többi munkát elvégezték a rokonok, barátok. A szomszédok összejártak, ha az egyik süteményt sütött, vitte a szomszédnak is. Mára lassan oda jutottunk, hogy még vidéken sem beszélnek egymással a szomszédok, utcabeliek, és a rokonság is csak a temetéseken találkozik, vagy még ott sem.

Gyerekkoromban, mikor jártuk az utcákat a biciklikkel port vagy pocsolyát keresve, és megláttunk egy házat aminek le volt engedve a redőnye, tudtuk, hogy ott nem lakik senki. 1-2 olyan ház volt, ahol annak ellenére volt leengedve a redőny, hogy laktak benne. Ők zárkózott, maguknak való emberek voltak. Kapu kulcsra zárva, redőny leengedve, csengő kikapcsolva. Kizárták a külvilágot. Ők nem jártak sehova, ha véletlenül az udvaron voltak mikor arra ment valaki, gyorsan elmentek a ház mögé, hogy még köszönni se kelljen. Ha voltak gyerekek, azok nem jártak ki az utcára játszani a többiekkel. A mi kapunk sosem volt zárva, kulcsa se igen volt. A redőny felhúzva, ablak kinyitva, jöjjön a fény, levegő. Az utcában szinte mindenki szomszédnak hívta a másikat, jobbra-balra 8-10 házig. Csupán a nevük különböztette meg őket. Pista szomszéd, Tibi szomszéd, Feri szomszéd…

Az utca gyerekei egész nyáron az úton bandáztak, bicikli, foci, tollaslabda, bunkerépítés az utcavégi kiserdőben. A kerteket minden család művelte (csak a nagyon trógerek nem), és el sem kellett keríteni őket, mert mindenki pontosan tudta kerítés nélkül is, meddig az övé. Ha a szomszéd permetezte a szőlőt, és maradt némi anyag a gépben, addig ment házról házra, amíg ki nem fogyott.

Akár a gyerekek, akár a felnőttek, segítették egymást, mindig számíthattak egymásra. Persze mindig volt akit éppen nem szerettünk, de ez nem tartott sokáig. Ha egy autó szén érkezett, már jöttek is a szomszédok a lapáttal, nehogy megázzon. Ha egy autó fa érkezett, akkor sem egy balta csattogott aznap. Mindenkinek volt egy kis szőlője, abból lett egy kis bor, némi pálinka, ami aztán kellemesebbé tette ezeket a közös munkákat. Az asszonyok is összejártak ilyen-olyan program keretében. A tél például a tollfosztás ideje volt. Összeültek egy nagy asztal köré, és miközben tépték a tollat beszélgettek, pletykáltak. Ilyenkor a családok is ott voltak. A férfiak is kitaláltak valamit erre az időre, ami alkalmat teremtett egy kis poharazásra. A gyerekek is ott lábatlankodtak, szaladgáltak, játszottak, és mivel sötét volt, mesélték a boszorkányos meséket nekik, hogy ne nagyon kóboroljanak messzire. És persze mindenki várta az ilyenkor hagyományos mákos kukoricát. Ma vajon hányan tudják még mi az a fosztás meg a mákos kukorica?

Vasárnaponként a többség templomba ment. Az öregasszonyok hétköznap is, mert olyankor mindig valakiért mondták a misét, és mindenkinek rokona, jó ismerőse volt mindenki.
Senkinek nem volt sok és szép ruhája, de az az egy, a „templombajáró” mindenkinek makulátlan volt. Felöltöztek és szép komótosan elballagtak. A nő elül, a férfi mögötte. Még véletlenül sem fordítva. Aztán ahogy közeledtek a templomhoz, úgy csatlakoztak a többiek. Az özvegy öregasszonyok jellemzően 4 fős „csapatokban” jártak, télen hosszú fekete kabátokban, kendőben, kicsit bicegve, mert a lába senkiken sem volt már a régi. Gyerekként pingvineknek csúfoltuk őket, mert hát ahogy bicegtek a hosszú kabátban, kendőben, egyik kezükben a táskácskával amiben az imakönyv meg a rózsafüzér volt, valóban arra emlékeztettek. Persze csak egymás közt, mert ha meghallották volna, biztosan kaptunk volna a botból, mert némelyiküknek az is volt már. Néhány lépés után megálltak, összefordultak és beszélgettek. Fontos dolgok voltak ezek, annyira fontosak, hogy azt nem lehetett menet közben elmondani, ahhoz meg kellett állni. Így ballagtak, 10-20 méterenként megállva kicsit. A templomban 2 sorban ültek a gyerekek a padokban, és mindig megtelt a templom. Ünnepekkor voltak akik be sem fértek. Az osztályban alig volt 1-2 gyerek aki nem járt templomba. Nem csak a hitről szólt, közösségi esemény volt. Nem volt telefon, nem volt internet, egy ilyen vasárnap mégis mindenkiről meglehetett tudni mindent. Néha olyat is, ami meg sem történt. Ma már szinte üresek a templomok, nem hogy gyerek, de felnőtt is alig van. Senki nem ér rá, mindenkinek dolga van. Hogy mi, azt a Jóisten se tudja, mert mikor egy háznál volt 4-5 disznó, tehén, ló, nagy kert, kaszáló, na akkor tényleg volt dolog, mégis tudtak rá időt szakítani. Ma nem. Én sem. Mindig van rá ok, kifogás.

Hagyományőrzés is volt. Mindenki tudta, mik azok a hagyományok, amiket ápolni kell, és annak megvolt a rendje, amitől nem lehetett eltérni. Nem kellett húsvétkor Hollókőbe menni kirándulni, hanem mindenki otthon várta a locsolkodót, vagy épp ő locsolkodott valahol. Minden faluban megvolt, hogy mikor van vendégség, amikor eljöttek a más falukban élő rokonok, akiket minden évben megvendégeltek. Mindenszentek napján a temetők tele voltak, pedig még mécses sem nagyon volt, csak gyertya, a falu apraja nagyja ott volt, nem csak egy órát, nem csak előző nap.

Nemzeti öntudat is volt, annak ellenére, hogy mindenki tudta, mit szabad gondolni, és mi az amit mondani is szabad. A zászló, a himnusz szent volt. A nemzeti színű szalagot mint ékszert tartották a fiókban, a Himnuszt és a Szózatot mindenki kívülről tudta, és igazi szentségtörésnek számított nem felállni, izegni-mozogni ha a Himnuszt énekelték.

Mára sok minden megváltozott. Már nekünk is van kapukulcsunk, hajnalban én nyitok, és vissza is zárom magam után. A napokban néztem, alig van ház, amelyiken ne lenne leengedve a redőny. Még éjszaka is. A szomszédok nem járnak össze, a rokonok irigyek egymásra, barátok pedig rég nincsenek. Ha segítség kellene, senki nem ér rá, mindenki rohan, kapkod, próbálja utolérni magát. A gyerekek se járnak össze játszani az utcán, egyetlen bunkert sem építenek, helyette az internetnek köszönhetően vannak külföldi barátaik. Nem beszélünk meg senkivel semmit, ha a van valami esemény, kirakunk 2-3 fényképet a Facebookra és kész. Kitesszük a nyaralás képeit, a gyerekek bizonyítványát, képet a születésnapjukról. Kinek? Minek? Kinek fontos, hogy lássa? Akinek fontos, miért nem volt ott? A nyaralást miért nem beszéljük meg 1 héttel később egy darab szalonna társaságában a tűz mellett? „Hogy megnőttek a gyerekek…” És, mi közöd hozzá? Ha úgy érzed van, miért csodálkozol? Ha közöd van hozzá, akkor látod őket felnőni, mit csodálkozol?

Hogy mi köze ennek a Great Reset-hez? Hát az drága barátaim, hogy nem magunktól lettünk ilyenek! Nem magunktól változtunk. A tv-vel behozták az embereket az utcai padokról a szobába, a műsorokkal pedig elérték, hogy ne okosodjanak, hanem butuljanak. Az internet és az okostelefon pedig feltette az i-re a pontot. Senkihez nem kell elmennünk ha felhívhatjuk, de nem hívjuk. Helyette nézzük, olvassuk a propagandát, emeljük az igényeinket, az elvárásainkat olyan szintre, amit teljesíteni szinte senki nem tud. Versenyt csinálunk abból, hogy annak mutassuk magunkat amik nem vagyunk. Olvassuk reggeltől estig a hazugságokat, és önként és dalolva vetjük alá magunkat a befolyásolásnak. Sok embertől hallom, hogy már az óvodát is az alapján választják a szülők, hogy lehet-e nyelvet tanulni, mert ha a gyerek jutni akar valahova az életben, akkor a nyelvtudás megléte elengedhetetlen. Mert ha valamire vinni akarja, akkor le kell innen lépnie. Ha egy mosogatói állás is várja Londonban, akkor is. Mert a pénz=siker=boldogság. Szülőföld… Otthon… Haza… Család… Rokonok… Barátok… Hit… Mit jelenteke ma ezek? Semmit. Pénz, karrier, „szabadság”. Ha nincs új házad, szép autód, évi 4-5 nyaralás, 2 méteres tv, 300 000 Ft-os telefon akkor egy senki vagy. Ha pedig egy senki vagy, akkor boldog sem lehetsz. Akkor csak nyomoroghatsz itthon. Mert nem vitted semmire, nem lettél sikeres.

Pedig a tehetség és a siker nem szinonimák, ahogy a pénz és a boldogság sem.

A következő rész már ténylegesen a Great Reset-ről fog szólni, de az eddigi részek nélkül egy olyan embernek aki még nem hallott róla, elsőre nagyon meredeken hangzott volna. Remélem, az eddigi részek után majd mindenki könnyen össze tudja rakni a kirakós darabjait!