Kevergetem a lekvárt. Nem volt nagy termés, főleg ha számításba veszem, hogy 16 fát ültettem eddigi életemben (amiből van ami még kicsi, és van ami már nincs), de azért nem panaszkodom, ennyinek is örülünk. Lesz kb. 20 üveg lekvár, vagyis 2-3 hetente fel lehet majd egyet bontani, reggelire vagy vacsorára, egy kis vajazott kenyérrel, nagy csésze hideg tejjel. Palacsintába is fog jutni, és ha minden jól megy, a karácsonyi zserbóba is.
Nem annyira unalmas ez a kavargatás, mint elsőre látszik, mert van egy trükköm. Először balról jobbra, aztán jobbról balra kavarom, így egészen izgalmas.
A család egyik fele nyaral, a másik meg a templomban (ők már a jövő évi termésen dolgoznak), a rádiót meg nem hallom a páraelszívótól, így nem csak a lekvár kavarog a fazékban, de a nyakamon lévő fazékban is kavarog néhány dolog.
Én 16 fát ültettem és gondoztam, a fát is és a környékét is éveken át, hogy idén is legyen 10 kg barack, amiből lekvárt főzhetek. Ilyen kényes jószág ez a barack, ritkán terem mostanság, és akkor sem sok. Aztán reggel leszedtük, ebéd után daráltam, most meg itt kavargatom pár órát. Nagy tétben mernék fogadni, hogy igen kevesen csinálják most ezt. Lakunk ebben az országban nagyjából 10 millióan. Ennek a fele éljen 4 tagú családban, a többi meg 2 tagúban és egyedül. Ez több mint 5M háztartás, ha jól számoltam. Tehát ennyi lakásban kellene most éppen lekvárt főzni, hogy mindenkinek jusson. Tiszta sor, hogy ennyien nem főznek. Ők honnan esznek baracklekvárt? Vagy nem esznek? Holnap reggel paprikát szedek, ha minden jól megy. Savanyítás következik. Vajon a többi 4 999 999 ember is paprikát fog szedni vasárnap reggel? Aztán majd megpucolja, üveget mos, levet főz? Vagy paprikát sem esznek? Lehet, hogy inkább megveszik valahol készen a lekvárt is meg a paprikát is? Mert megtehetik? Mert inkább munkahelyen dolgoznak egész héten, hétvégén meg szórakoznak? De hát én is felkelek minden hajnalban, és csak este érek haza, akkor én miért nem veszem meg inkább? Én is megtehetném, nem?
Azt hiszem 2 dolog miatt is. Az egyik, hogy én pontosan tudom, mi a különbség a bolti és a házi között, ők meg nem. Aztán én november 8.-án lemegyek a pincébe, felhozok egy üveggel a lekvárból, ráborítom egy tányér grízestésztára, ők meg nem. Ők el lesznek foglalva azzal, hogy mekkora az infláció. Pedig hát ők is lemehetnének a pincébe, és felhozhatnák azt, amivel tavasszal-nyáron foglalkoztak, és meg is ehetnék, de bulizós szelfivel nem lehet jóllakni.
