Elsőáldozás volt a mi kis falunkban, a mi kis szerény templomunkban. Egy falu temploma mindig megmutatja, kik lakják azt a falut. A mi templomunk nem nagy, ahogy a falu sem volt soha az. Nincsenek benne mennyezetre festett freskók, nincs benne fényűzés, nincs benne semmi hivalkodó. Olyan, mint azok az emberek, akik a falut évszázadok óta lakják, egyszerű, dolgozó emberek. Nem kérkedik, nem mutatja magát másnak, többnek mint ami. Isten háza. Itt-ott kopottas a vakolat, az ajtókon felrepedezett a festék, mégis szép. A maga egyszerűségével, még ha kicsit viseltes is. Velünk öregszik. Minket elkerült a felújítási hullám, évtizedeken keresztül mindig egy kicsit mostoha gyermekek voltunk, ha pénzosztásról volt szó. Az épület állaga kicsit leromlott, ráférne némi restaurálás, és bár látjuk a repedéseket a falakon, semmit nem vesz el a szépségéből, mert nekünk így is az. Nem csak azért, mert gyerekkorunk óta ezer meg egy emléket idéz, hanem mert pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Semmi sem véletlen, minden okkal olyan amilyen. Aki csak a repedést látja, az rossz helyen jár. A kereszt fényessége nem fokmérője senki hitének, ahogy a karácsonyfa mérete, vagy a születésnapi torta színe sem azonosítható a szeretet mértékével.Akik ezt másképpen gondolják, azoknak egy idézetet ajánlanék:
„Ne gyűjtsetek kincseket magatoknak a földön, ahol moly és rozsda emészti meg azt, és ahol tolvajok törnek be és lopják el azt. Inkább az égben gyűjtsetek magatoknak kincseket, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol nem törnek be és nem lopnak tolvajok. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”
Sokan azzal sincsenek tisztában, miről szól egy elsőáldozás, és ha megkérdezed, azt mondják, olyankor öltöznek a lányok kis menyasszonynak. Pedig pont úgy, ahogy a templom küllemének esetében, a felvett ruháknak sincs semmi jelentősége. Nem az a lényeg, hanem a gyerekek első találkozása. És az is teljesen mindegy, hogy hányan vannak. Akik ezt másképpen gondolják, azoknak egy másik idézetet is ajánlanék:
„Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
Nálunk most hat gyerek volt elsőáldozó. Kettő közülük a miénk. Ott volt a hat gyerek, négy fiú, két lány és egy Isten. Pont amennyien kellettek, hogy ott legyenek.Ez a 6 gyerek erős gyökerekkel kapaszkodik, kősziklára építkeznek, őket nem fogja elfújni a szél, úgy mint azokat akik homokra építenek. Ők tömik majd be a réseket a falakon, ők festik majd újra az ajtókat, még akkor is, ha egyetlen lapát homokot nem használnak majd, és egyetlen ecsetvonás nélkül is. Kellhet ennél több? Nekem nem.
